Agyam rejtett zugaiban van egy olyan állandóan jelenlevő kóbor gondolat, mely azt súgja, hogy ami régebbi, az biztosabb, stabilabb és tartósabb.

Valószínűleg ez az oka annak a kellemetlen érzésnek, ami az utóbbi hetekben többször is hatalmába kerített.

Semmi tragikus, de nyugtalanító.

Arról van szó, hogy egyre több könyvem papírlapjai sárgulnak.

Ez is sárgul feszt – Halász Előd: A német irodalom története

Leveszem őket a polcról, kinyitom őket, és mielőtt még egyetlen mondatot tudnék olvasni belőlük, konstatálnom kell az idő múlását, és azt, hogy hiába látszanak a könyvek tartósabbnak, mint a cd-n, a merevlemezen vagy a pendrive-on tárolt digitális jelek, az igazság az, hogy a mindenséggel mérve az élettartambeli különbség semmi.

Nyilvánvaló, hogy másról van szó.