Hosszú idők óta ez az első blogbejegyzésem, amit nem teszek közzé a Facebookon.

Merthogy ennek végképp nem kell ott virítania a zavaros, dinnyehéjakkal teli folyamban, ahol nem csak az olvasók kegyeiért, hanem mindenféle titokzatos programozói algoritmusok szeszészeivel is meg kell küzdenie.

Hát ez a bejegyzés nem küzd semmiért.

Aki nagyon-nagyon akarja, az majd megtalálja, ha öten lesztek, akkor öten.

Feledjünk most kicsit a mennyiségért való fárasztó és lélekölő kapálódzást, már csak azért is, mert az nem klappol a bejegyzés tárgyát képező videóhoz.

Takáts Eszterre már az év elején felhívtam a szíves figyelmeteket. Akkor a „Sanzon” című dalát toldottam ide (3000 körül volt a nézettsége, ami mára 5000 föléugrott), most pedig következzen a „Szívemben lábnyom”.

Ez már szinte gigasláger a maga 24 ezer hallgatójával, pedig még rendes klip sincs hozzá, csak egy rissz-rossz fotó.

Talán jobb is. Így mindenki úgy egészíti ki, helyezi olyan időbe és térbe helyezi a képet, ahogy akarja, illetve ahogy képzelete és előélete predesztinálja.

Takáts Eszter ezzel a dallal bizony tízest dob az én kis magánhasználatú céltáblámon.

A plátói énem lehűti vérem
A többit, remélem, legyőzöm ébren
Ami az álmom, szívemben lábnyom

Költői énem átmossa vérem
Megtöltöm magam, megtöltöm szívem
De mély a lábnyom, álmomban elnyom

Minden a dalban, amit megvon a sorsom
Minden a versben áldiadal
Szívemben lábnyom, örökké elnyom

Plátói véglet, megkaptalak téged
Testemnek semmi, szívemnek minden
Tán az a lábnyom, mi végleg elnyom

Gondolat’imban szavakban ékes/éles
Szálka a szemben az elnyújtott kéjes/tán sekélyes
Szívemben lábnyom, mi végleg elnyom