Ezzel az MMIK előtti fasorral úgy vagyok, mint a gyerekkorral.

Hetedikes vagyok az iskolaudvaron, egyet pislantok és máris itt ülök romló szemeimmel a laptop előtt. Mintha semmi lett volna az a pár évtized.

Emlékeimben az MMIK előtt is mintha végtelen sok ideig lett volna egy rétszerű valami, apró facsemetékkel a betonjárdák mellett.

És amikor egyszer pár éve véletlenül megint arra jártam – egy pislantás után – a rét helyett a semmiből kinőtt dzsungel fogadott.

Ezt az árnyas-fényes képet tegnap készítettem.

Egyébként van közületek olyan, akinek nincsenek fiatalkori édeskés (esetleg keserédes) emlékei erről a környékről?