Én mondom, esténként remek kikapcsolódás a karfás fotelben irodalomról olvasni.

Itt van például ez a pihentető bekezdés, amibe tegnap úgy éjfél körül futottam bele.

“A mítosz tematikus szerkezet, meghatározott rendszerű, sarkított motívumok szövevénye, a játékvers ritmikus alapú zenei építmény. Döntő mozzanata nem a külső ritmikai kör, mert az a legkülönfélébb versek létrejöttében is közreműködhet, hanem a belső ritmikai kör. Ez nem azonos a szimbolizmus nyelvzenei hatású verseszményével, a szavak álomba ringató, andalító muzsikájával, hanem annak inkább szöges ellentéte, de nem az atonalitás irányában, nem a poétikai formák felbontását célozva és végletes szabadosságot hirdetve, hanem a versnyelv tonalitásának, ritmikai hangzásának sodró lendületű és ellenállhatatlan végletekig fokozása.”

Kenyeres Zoltán: Tündérsíp (Szépirodalmi, 1983)