Azt már említettem, hogy az SZSE-pályára járok le futni, de azt még nem, hogy néha tanúja vagyok egy női labdarúgócsapat edzésének. (Azért csak néha, mert lusta disznó vagyok nincs időm sűrűbben lejárni.)

A találkozások szellőssége mindenesetre nem gátol meg abban, hogy néhány következtetést vonjak le.

1. A nő focisták látványa önmagában is furcsa. A jellegzetes focistaszerkót és magát a sportot is automatikusan a férfiakhoz kötjük, így az agynak különleges birkózást jelent, hogy azonos nevezőre hozza a stoplis cipőket és az abból felívelő női lábszárakat. Ugyanez érvényes a felsőtest ruházatára és egyéb alkotóelemeire.

2. A lányok pontosabban rúgják a labdát, mint én. Ez ott derül ki a maga tiszta formájában, amikor a füves részről kipattan a labda a futópályára, és nekem jut a feladat, hogy visszarúgjam valakinek. Inkább nem részletezem tovább.

3. A lányok semmivel nem veszik lazábban az edzéseket, mint a fiúk. Sőt.

4. Ha a fiúk edzenek, mindig ül néhány előnyös kinézetű, büszke barátnő a lelátón, és csillogó szemekkel nézi az ő fiúját.

5. Ha a lányok edzenek, a fiúk lapítanak valahol.