Ha szívem fölé teszem a kezem, nem merem kijelenti, hogy utálok vásárolni. Inkább csak nem érdekel. De ha már belekeveredek, akkor, bevallom bűnöm, akár még élvezni is tudom.

Mivel most nem akarom a vérszegény és köldöknézegető humánértelmiség szerepét eljátszani, nem könyvesbolti példával hozakodom el.

Hanem mondjuk a szombatonkénti Spar-bevásárlásokkal, amikor is lelkesen kutakodom valami szörp vagy camembert sajt után, de izgalomba tudok jönni egy papírboltban vagy egy barkácsboltban. Vagy egy órásnál. Vagy máshol. Hogy milyen jó lenne egy új zseléstoll, egy gyalupad vagy egy Poljot-Basilika óra.

Aztán általában egyiket sem veszem meg. Mert minek? Másnap már sokkal jobban érdekel a munka, hogy szemügyre vegyem a mostohavirágot vagy hazatelefonáljak anyunak. Vagy bármi.

Nos, ennek a vásárlási és nemvásárlási játéknak kidolgoztam az online, digitális változatát.

Igaz, hogy hiányzik belőle az üzletnek és a tárgyak kisugárzása, a tapogatás élménye, viszont kényelmes, nincs helyhez és nyitvatartási időhöz kötve, és éppúgy költségmentes, mintha a valóságban nem vennék semmit.

Szóval amikor rám jön a vásárlási láz, illetve nem is láz, csak hőemelkedés, szóval ha rámjön, akkor elmegyek az Amazon boltjába.

Mivel korábban már néhányszor igazándiból is vásároltam itt, van egy regisztrált fiókom. A rendszer kapásból felismer, és kezdődhet a „vásárlás”.

Ez abból áll, hogy a kosárba teszem az aznap esti vásárfiákat. Mivel gyakorlatilag minden kapható, így minden kívánságom azonnal teljesülhetne, de ez így túl egyszerű lenne, helyette komótosan és akkurátusan válogatok. Elolvasom az olvasói véleményeket, teszteket, összehasonlításokat.

Így most a kosaramban van egy napelemmel működő ébresztőóra, egy Moleskin-jegyzetfüzet, 2 db fényképezőgép, egy régimódi kazettapakk (5 db), egy rocktörténeti kiadvány és egy politikai világtérkép. Mind príma, első osztályú termék.

A cehh közel 800 font lenne. De nyugalom. Valójában nincs esélye, hogy megvegyem őket, annak ellenére, hogy két-három hónapba telt, amíg leválogattam őket.

Ez nem reklám. Így néz most ki a kosaram.

A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy holnapra elfeledkezem a kosaramról, és mikor 3-4 hét múlva eszembe jut, már teljesen ostobának tűnik a kazettapakk és a térkép. Így aztán kiszórom majd őket a kosárból a fényképezőkkel egyetemben, helyettük beválogatok mondjuk egy Bosh felsőmarót és egy Skagen karórát. Hogy aztán majd később őket is kiszórjam a kosárkámból, mert teljesen másnak kell a hely. Mondjuk egy decens papírsárkánynak.

Tiszta sor; a fogyasztó társadalom gyermeke lettem. Kosárba tettem magam.