Már korábban is voltak ilyen jellegű alkalmi kilengéseim, de rendszertelenek voltak és ritkák, és megmaradtak az élet bizonyos területein.

A mostani sorozat komolyabbnak és általánosabbnak tűnik.

Tudniillik tudatosan és egyre növekvő mértékben kezdek rákapni a minőségi dolgokra. Legyenek ezek a dolgok akármik.

Egyszer csak zavarni kezdett a gagyi karórám, melyet korábban azért szerettem, mert pontos volt és nem kellett rá vigyázni. Örömet okoztak a filléres pólók, mert ha arról volt szó, akár a garázsajtót is lehetett bennük mázolni.

Most meg nicsak. Olyanok foglalkoztatnak, melyekre korábban egy másodpercet vagy egy gondolatfoszlányt sem pazaroltam.

Nemhogy megnéztem, még le is fotóztam ezt Mercedest Bécsben a kiállításon. Hát normális dolog ez?

Tavaly megjavíttattam a régi Longines-órámat (érettségire kaptam), Ausztriában beszereztem egy Mustang-farmert (outletben), itthon egy Hilfiger-cipőt (féláron), és amikor a napokban tollbetéteket vettem a Fő téri papírboltban, nem volt kétséges, hogy nem az utángyártott PAX-betétet veszem meg 90 forintért, hanem az eredetit 250-ért (teljes áron).

Vagy egy éve nem ittam kommersz sört és bort, és iszonyúan nem is kívánom őket.

Egyre jobban zavar a húszéves pozdorja konyhaszekrény és a hirtelen felindulásból elkövetett borzasztó hangú hifi-torony.

Ezeket a könyveket olvasom. Szépek, ugye?

És örülök, hogy mindkét könyv, amit most olvasok kellőképpen minőségi: kemény borítók, szép grafika, kellemes illat.

Hogy az állapotom mennyire súlyos, jól mutatja, hogy a bécsi autó-kiállításon a Mercedeseket nézegettem a leghosszabb ideig.

Öregszem? Gazdagodom? Sóvárgom?