Egyre kevésbé vagyok biztos benne, hogy nem kellene-e beszereznem vízipálmát.

Gyermekkoromban volt egy a szekrény tetején, nem volt egy sikersztori a története, pedig nem is én gondoztam, hanem anyu.

Igaz, voltak jó periódusai is, ahogy mindegyikünknek.

Évek óta érik bennem a terv, hogy bele kellene vágnom egybe megint, immár érett férfifejjel, önállóan.

Talán meglelné hazáját nálam, a lángsugarú nyár melegében vagy a havas bérci tető árnyékában.

Egy vízipálma persze biztosan a vízre kényes. No majd meglátjuk.