Azt korábban említettem nektek, hogy újból nekiálltam Shakespeare Vihar című színművének.

Zökkenőt csak az okozott, hogy nem volt annyi időm a kölcsönlakásban, hogy befejezzem az ottani példányt.

Viszont 98 százalékban tartom magam ahhoz az íratlan szabályhoz, hogy elkezdett könyvet be is kell fejezni, így a darab második felét már megyei könyvtár egyik példányából olvastam el.

Modernebb fordítás, professzionális lábjegyzetek. És házi átdolgozás.

Amint a mellékelt ábra mutatja, valaki úgy gondolta, átírja Shakespeare-t, mert tud egy jobb verziót.

Így mind a 80 oldal tele van ceruzás ki- és áthúzásokkal, karikázásokkal, megjegyzésekkel.

Így gyakorlatilag kénytelen voltam két verziót olvasni egyszerre: Egy eredetit, és egy szemérmesebb és rövidebb átdolgozottat. Az első szerintem jobb volt.

Ez e könyvekbe való firkálás mindig is olyan volt számomra, mintha valaki mondjuk a templombelsőt állna neki graffitivel feljavítani.

A könyvbe való értelmes jegyzetelést maximálisan el tudom fogadni, ha tankönyvről van szó, sőt még a szókincsfejlesztésre használt idegen nyelvű szépirodalomban is bocsánatos bűn.

Máskor azonban kéretik tartózkodni tőle, ha egyetlen könyvtári példányról van szó, akkor meg különösképpen.