Első Cseh Tamás-lemezem a Fehér babák takarodója volt. 1979-ben jött ki, és én melegében megvettem, mert akkortájt értesültem megbízható forrásból, hogy Cseh Tamást kell hallgatni.

Hallgattam is ezután Cseh Tamást, élőben és lemezről, hol nagyon sokat, hol nagyon keveset. Az utóbbi évtizedben inkább az utóbbi.

Mindenesetre elég hamar rájöttem, hogy a Fehér babák takarodója nem tipikus Cseh Tamás-lemez, és talán ezért, talán más miatt, de soha nem lett a szívem közepe.

Van rajta néhány zseniális dal (Ten years after, A rubinpiros tangó stb.), de sok olyan is, ami ízlésemnek túlságosan direkt módon járja körül a férfi-nő kapcsolat ágas-bogas, bogáncsos útvesztőit.

Azt hiszem, jobban sikerült ez a téma Bereményinek (a szövegíró), amikor az egyéb történetek mesélése közben elpottyant egy-egy sort:

“A nyolcadik éjszakát
nővel aludtam át.
A körmöm eltörött,
úgy szorítottam őt.”
(Amikor Désiré megérkezett Budapestre)

Vagy:

“Egy tisztáson a pihenőnél
a Vértes tanárnő
lefeküdt és szemét lehunyta
sok porzó között.”
(Tanulmányi kirándulás)

A Fehér babák takarodóján mégis van egy nagy kedvencem, amely nem mentes ugyan a nemek közötti komplikációk taglalásától, de túlmutat ezen.

Az Ács Mari 1979 óta mindig is nagyon közel volt a szívemhez, hol azért mert magamat is elhelyezem benne, hol azért, mert egykori ismerősöket. Vagy univerzalitása miatt.

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=j5jusmH1IqE]

Valószínűleg sokunkban ott lakik Ács Mari, azaz a fiatalkori lelkesedés, igazságérzet és zabolázatlanság, aminek pusztulnia kell, ha nem akarunk belehalni, ha vinni akarjuk valamire az életben.

De azért a halott Ács Mari szelleme csak előjön itt-ott, amikor olyant teszünk, amit ő soha nem tett volna, olyanokra mosolygunk, akinek soha nem szabadna megbocsátanunk, vagy olyan szituációkba keveredünk, amit egykor lehetetlennek gondoltunk.

Aki soha nem volt Ács Mari (vagy legalább nem volt ilyen nevű ismerőse), annak persze könnyebb.