És milyen jó, hogy ilyen tudatlanok vagyunk. Hogy nem tudunk semmit a gondolatok működéséről, születéséről és haláláról.

Mert nem akarok magyarázatot arra, hogy tegnap este hogyan jutott eszembe gyermekkorom azon emlékképe, hogy egy sámlin gubbasztok nagyapám nővéreinek kiskunsági házának udvarán.

Zsúpfedeles ház, nem divatból, hanem eredetileg, és próbálom lerajzolni az ehhez tartozó fekete, korcs kutyát.

Valószínűtlenül széles utca, mindenhol homok, az utcavégi kocsmában furcsa arcok, hangok, szagok.

Minden nagyon más, mint otthon.

A szituáció nem kellemes és nem kellemetlen.

A kutyát, ha jól emlékszem, Csöpinek hívták.

A faluba mindig ilyenkor ősszel mentünk el, hogy néhány napos ott tartózkodás után almával rakjuk meg a hazafelé tartó Wartburgunkat.

Talán az íróasztalomon levő jonatán illata a magyarázat az emlék felbukkanására? És ha igen, hogyan viszonyul fontossága Csöpi kutyához?