Mikes György (George Mikes) How to be a Brit című könyvét olvasom.

Az idegenbe szakadt siklósi születésű humorista írásaiban gyakran állítja pellengére új hazájának, Nagy-Britanniának lakóit, szokásait.

Tanácsot ad nekik például a borkóstolás témájában. Ezeket a tanácsokat mi is megfogadhatjuk, borsznobnak lenni ugyanis menő.

Mikes szerint csak nagyon kevesen értenek hozzá, a lényeg inkább a hókuszpókusz, nem az, hogy értsünk hozzá, hanem hogy úgy tűnjünk, hogy értünk hozzá.

Szóval Mikes útmutatásai alapján én azt javaslom:

Mindenekelőtt tanuljuk meg néhány híres bornevet (Magyarországon inkább termelőket, mint Bock, Tiffán, Geres stb.), és néhány alapot arról, hogy milyen borok milyen ételekhez mennek.

Ha az utóbbi megvan, akkor ezzel már el lehet játszani. Például halhoz vörösbort rendelünk, miközben hangosan megjegyezzük: „ma kísérletező kedvemben vagyok”.

A messziről jött drága borokat azzal tudjuk kivédeni, hogy: „ez az argentin bor minden bizonnyal remek, de nem vagyok biztos benne, hogy megfelelően szállították”.

Igazából azonban az asztaltársaságot, főként a hölgyeket, azzal tudjuk lenyűgözni, ha értékeljük a felszolgált bor.

Erre csak két lehetőség van:

a) titokban elolvassuk a borosüveg címkéjét
b) blöffölünk

A bföffhöz a következő a javaslat:

1. Fehérbor esetén jegyezzük meg, hogy az „nem elég hideg”. Nem túl eredeti megjegyzés, de még mindig jobb, mintha nem fogalmazunk meg semmilyen kritikát.
2. Vörösbornál mondjuk azt, hogy nem pont szobahőmérsékletű. (Nem elég chambré – ha végképp menők akarunk lenni.)
3. Nagyon hatásos lehet, ezért csak ritkán süssük el: lassan kortyoljuk a bort, forgassuk meg alaposan a szánkban, majd tűnődve, inkább csak magunknak jegyezzük meg, de hogy mások is hallják: „ez a bor a hegy napos oldaláról jött”.