A magyar médiában – nem meglepő módon – inkább csak valami látványos, egzotikus szenzációként jelent meg az a tüntetéssorozat, amely szombaton zajlott a világban.

80 ország 950 városában voltak az egy hónappal ezelőtti New York-i „Occupy Wall Street” (Foglaljuk el a Wall Streetet) akcióhoz hasonló demonstrációk, nem egy helyen meglehetősen durva jelenetekkel tarkítva.

Az emberek azért mozgolódnak világszerte, mert láthatóan tele van a tökük (petefészkük) a bankokkal és a pénzvilággal, azzal hogy a kormányok a pénzintézeteket konszolidálják, nem az egyre nehezebben élő tömegeket.

A nyugati tömegek persze addig nem tüntettek a bankjaik ellen, amíg viszonylag jól ment a soruk, és hát tudjuk, most sem megy annyira rosszul, kíváncsi lennék, egy angol vagy egy görög átlagpolgár hogyan jönne ki a magyar minimálbérből.

Mindenesetre érdekes idők jöhetnek a világban, és azon belül is az öreg Európában, ahol lassan alig van ország, ami rendesen működik. (Ez EU biztos nem.)

Részlet a tegnapi spanyol hangulatból:

Magyarország egyébként e témakörben megint eljátssza a periféria szerepét, ahol permanensen érdekes világ van, ahol minden másként működik, mint a centrumban. Nálunk a jobboldali kormány szorongatja valamennyire a pénzintézetek nyakát, akik érdekes módon inkább a baloldallal vannak barátibb viszonyban. Az emberek szombaton nem az utcán vannak, hanem tévét néznek, akik meg kint vannak, azok valami egész más nyelvet beszélnek, mint a világban máshol.

Olykor kimondottan érdekes szövegkörnyezetve kerülnek a kormányzati reklámok.