Minden ízében Pannónia szülöttének érzem magam, a dunántúli városokban és a dunántúli tájakon érzem otthon magam, ha átmegyek a Dunán, mindig egy picit idegen világ vesz körül. És ez már valószínűleg nem is nagyon fog megváltozni.

Viszont – és erről győzött meg újra a két nap Kecskemét – sehol máshol a világban nem lehet akkorákat enni, mint az Alföldön. Az ottani levesekhez, a pusztai ételek bátran fűszerezett mai utódjaihoz képest bizony némileg sápadtnak tűnik a nyugat-magyarországi gasztronómia.

De ezt ne mondjátok el senkinek. Köszönöm.