Nap szerinti archívum: 2011.szeptember.25 [18.04]

Fakopács a házban! 1

 : jozing by

Nem ritkán az az érzésem, hogy a környezetvédők hajlamosak túlreagálni a problémákat, egyszerűen azért, mert túlértékelik az embert és lebecsülik a természet alkalmazkodó-képességét.

Az ember ugyanis törpénél is törpébb ebben a világban, a természet akkor teszi zsebre, amikor akarja.

Egyik legszebb példa erre Csernobil, mely alaposan megrázta az emberiséget, de a természet láthatóan elintézte egy tudomásul vételes vállrándítással.

Kissé más dimenzió, de idekívánkozik tegnapi felfedezésem. Egy harkály beköltözött a szomszédos tűzfal hungarocell szigetelésébe.

A madár láthatóan jól érzi magát. Könnyen dolgozható anyag, kiváló hő- és hangszigeteléssel, köszöni szépen, dolgozik az ügyön.

Tanulság: ha valakit mindenáron félteni akarunk, ne a jegesmedvéket és fakopácsokat féltsük, hanem a gyengébbik fajt: magunkat.

A távírdász már nem fenyeget

 : Még ne kapcsold le a lámpát! by

100 forintot mindig megért az az izgalom, ami a leselejtezett könyvtári könyvek vásárlásával jár. Az agyban valahogy mindig ott lappang a rejtett gondolat, hogy egy átkötött, sárgalapú, használt regény könnyebben lehet tartalmilag gyenge, mint a könyvesboltok 3000-4000 forintért kínált társai.

Szerencsére ez a sztereotípia csak ritkán igazolódik be.

Most például a leselejtezett műfajból Alain Robbe-Grille 1953-as Radírok című regényét olvasom. Meglepően jól ír a francia fickó, aki egyébként filmrendezőként is kultikus volt még a Nagy Elhülyülés előtti időben.

A regény cselekménye során előbukkan a távirat intézménye, amit az új generáció már ismer, és mi is szinte elfelejtettünk mára. Hogy volt olyan foglalkozás, hogy távírdász, és hogy mennyire összeugrott a gyomor, amikor a távírdász motorja megállt valaki háza előtt.

A távírdász már nem fenyeget bennünket, viszont a gyomor most hajlamos permanensen összehúzott állapotban lenni.