Még a múltkori könyvtári kiárusításon sikerült megcsípnem két Körképet (1994, 1995). Tudjátok, ez az a novellásgyűjtemény, amely minden könyvhéten megjelenik, összegyűjtve a műfaj hazai krémjét.

Az érintett kötetek mindegyikében van egykori általános iskolás osztálytársam – és nagyon jó barátom – egy-egy írása.

A történetek érdekessége, hogy egykori lakóhelyemhez köthetők, a helyszínek szinte mindig beazonosíthatók, olykor a személyek is.

Több mint érdekes felnőtt fejjel ismét végigsétálni azokon az utcákon, a kerítések mellett, az erdőszélen vagy éppen a nyomortelepen.

Talán nem vagyok elfogult, ha azt írom, hogy jó, erős írások.

Írójukkal régen találkoztam. Mindketten kacskaringós utat jártunk be a gyerekkor után, és mindketten máshol lakunk már. Fizikálisan is, képletesen is.

Néhány évvel ezelőtt volt egy gyenge kísérletem, hogy újra felveszem a kettőnk közös fonalát. De olyan nagyon nem erőltettem. És nem csak azért, mert általános iskolában is a könyvek kötöttek össze minket. Nehéz ügy.