Este van, sötét, de kellemesen jó idő. Kint vagyok valahol a természetben, de az is lehet, csak városszél. Ismeretlen emberekkel álldogálok, akiket valamiért mégiscsak ismerek. Kiderül, futóverseny rajtja van.

Mindenki elindul, de nekem vissza kell fordulnom, esetleg el sem tudok indulni azonnal, mert magamhoz kell vennem egy nehéz táskát, afféle kis bőröndöt. Van vagy 10-15 kilogramm.

Mire elindulok, a többiek már elég messze járnak. Utánuk iramodok, kezemben a táska.

Aztán látom, hogy még a teherrel a kezemben is gyorsabban futok, mint a mezőny, így elég gyorsan utolérem őket.

„Ezért jó, hogy edzésben vagyok” – vonom le a következtetést, majd szép lassan beelőzök mindenkit.

Aztán felébredek.