Év szerinti archívum: 2010


Csak egy kicsi hiányzik 3

Hónapokkal ezelőtt letört egy darab a szerkesztőség közeli gyaloghídról. Magyarországon valahogy még a beton is jobban mállik, mint a Lajtán túl, de ezt már megszoktuk.

Nagyobb gondot okoz, hogy a darab – ahogy a mellékelt ábra mutatja – a híd bakakocsiknak és kerékpároknak kialakított kis sávjának aljából törött le. Amíg megvolt, addig is nehezen kezelhető volt a 45 fokos emelkedő, de a mostani formájában gyakorlatilag járhatatlan. Kipróbáltam lefelé, majdnem fejre estem, ami látványosnak látványos lett volna, de nap mint nap annyira mégsem vonzó alternatíva.

Ennek következtében aztán nem erre, hanem a belvároson keresztül kerekezem, ami egyrészt jó, mert olykor oda tudok integetni olyanoknak, akiknek jó odaintegetni, másrészt nem annyira jó, mert mintha az autósok azon versenyeznének, hogy ki tud minél kisebb távolságból elmenni mellettem.

Az a mai politikai izgalmakról jutott eszembe, hogy egy-két képviselő, ha nagyon nekidurálná magát – valami zsákos cucc, egy kis vasalat és egy művezető segítségével – pár óra alatt biztos ki tudná pótolni faszán a hiányzó betont. A bringások, a babakocsisok és a képviseleti demokrácia nagyobb örömére.


Megváltozott a Facebook jelszavam 4

Kezdem respektálni a spam-küldő hacker cégeket, pontosabban azokat a kreatívokat, akik képesek egyre okosabb és kifinomultabb módszerekkel átkúrni a jónépet.

Ma reggel például arról értesítettek valakik, hogy megváltozott a Facebook-jelszavam, és küldenek egy újat.

——————–

Dear user of facebook,

Because of the measures taken to provide safety to our clients, your password has been changed.
You can find your new password in attached document.

Thanks,
Your Facebook.

——————


Elég a pénisz rossz reagálásából! 4

Valami azt súgja, nemcsak én kaptam meg azt a levelet a MyVip.com-tól, amely egy „izgalmat biztosító növény” felfedezéseinek következményéről tudósít.

Az igazság az, hogy engem már maga a levél nyelvezete, mondatszerkezete, szókincse is izgalomba hozott.

Elképzelem a kollegát munka közben, aki billentyűje fölé hajolva, az alkotás örömétől csillogó szemekkel az alábbi mondatokat hozza tető alá.

———————————-

“FENOMENÁLIS! Egy nemi szerv, amitől partnered szeretni fog: Nagy, Kemény, Erős, Szilárd és Fáradhatatlan! NAGYSZABÁSÚ! Egy erekció, amikor csak akarod. Amikor eldöntöd, hogy akarod. Addig fog tartani ameddig csak akarod! ZSENIÁLIS!
Szeretkezni 2- szer egymás után!..

Az új […]-el nagyon könnyű elérni egy erős szexuális izgalmat. Egy növény, ami mindig erekciót nyújt!!. Lenyűgöző módon megváltoztatja az életed. Egy nemi szerv, ami eddig petyhüdt volt – azonnal – KEMÉNNYÉ fog válni, mint a SZIKLA. Még sokkal sokkal több információt az alábbi oldalon találhatsz:
Csak egyetlen kapszula = Egy 74 órán keresztül tartó működéssel, teljes erekcióval (közösüléssel)!

ITT VAN. Határozottan mondhatod te is, hogy elég a pénisz rossz reagálásából, vagy abból, ha egyáltalán nem reagál; mondj agyőt a felsüléseknek és a korai ejakulációnak.

Váljon belőled is egy igazi férfi. Egy fáradhatatlan szerető. Egy erekcióval mindig készenlétben. Elégítsd ki partnered összes vágyát. Ha szeretnéd, légy te is a városban a legforróbb nők bálványa. Bármennyi éves lehetsz és bármilyen lehet a férfiasságod. A [ …] szexuálisan felizgat természetes úton és lehetővé teszi, hogy a szexuális életed több legyen, mint rendkívüli. A legvadabb álmaid fognak megvalósulni. Büszke leszel saját magadra. Válj azonnal a szexualitás mesterévé… Olvasd el, hogy hogyan fedezték fel ezt az izgalmat biztosító növényt. Ezen kívül azt, hogy hogyan alakíthat át, szuper férfias férfivé a szexben…

TISZTELT ÜGYFELÜNK!
ez egy új készítmény a kábítóan jó teljesítményért… Mielőtt bebizonyítanám, hogy ez a próba természetes úton, gyorsan megváltoztatja a férfiasságod… tudtad, hogy az 50 év feletti férfiaknak 88,7%- nak nagy problémát jelent az erekció?”

Stb, stb.


Bruno vándorlásai – Türelem, figyelem, élet, ilyesmi

Pár napja kivettem a könyvtárból Werner Herzog német filmrendező Sztroszek, Bruno vándorlásai című, 1977-es filmjét.

Annak idején Herzogból írtam a szakdolgozatomat, de ez a szál nem fontos most annyira. Inkább arra voltam kíváncsi, hogy egy ilyen film, melyet minden hibája ellenére nagyon szerettem egykoron, hogyan is működik 2010-ben.

Nos, a hibák azóta is megvannak – didaktikusság, kisebb-nagyobb logikai bukfencek -, de a karakterek és részletek finomsága ma is élvezetes.

Az üzenet a társadalom peremén élő csodabogarakról most éppen kissé a levegőbe lóg, de a legnagyobb kihívást a film sebessége jelenti.

Bámulatos, hogy 1977-ben még mennyi ideje volt az embereknek.

És lehet, hogy éppen ez a legnagyobb üzenete most ennek a filmnek. Hogy minél jobban sietünk valahova, jó eséllyel annál jobban nem érünk oda sehova, annál jobban elmosódik minden, elsiklanak a dolgok, tájak, emberek az ablak előtt. És minél több időnk van semmiségekre, mondjuk megnézni egy kedves 1977-es filmet, annál nagyobb szeletet hasítunk ki magunknak az életnek nevezett kis utazásból.

A mai lecke már majdnem véget ért, becsukhatjátok a jegyzetfüzetet. Most már csak annyi van hátra, hogy megnézzetek a filmből egy jelenetet. Bruno, a német bevándorló – miután elárverezték a házát – nekiáll német haverjával, egykori berlini szomszédjával kirabolni egy amerikai bankot. Mivel az zárva, alternatív megoldást választanak. Akciójelenet Herzog-módra.


Extra szolgáltatás a férfivécében 2

Bár a poszt címe akár meg is indíthatná a fantázia szárnyait, itt egészen hétköznapi, ugyanakkor kérdésekkel teli felfedezésről van szó.

A bécsi reptér egyik apró férfimosdójába betérve a két piszoár, az egy ülőfülke mellett a sarokba benyomorítva ezt a kis tüchtig zuhanyzókabint találtam.

Első pillantásra akár rendben is lehetne, miért ne lehetne egy vizesblokkban zuhanyzó, de aztán sehogy sem akart összeállni a dolog.

Se fogas, se polc, se leválasztás, kiírás, se semmi, csak úgy magában ott áll ez a kalitka.

Ki, hogyan és miért használná ott a piszoárok mellett csak úgy lendületből?

Jó, tudom, vannak fontosabb kérdések az életben, de akkor is rejtély.

Bécsi reptér

Nem irigylem

Ma – a szemerkélő esőben, a kissé megkopott és elázott kistérségi forgatag mellett – a Fő téren összefutottam egy-két gólyatábori főiskolás egyetemista csapattal.

Mit ne mondjak, azt hiszem, nem irigylem a felsőoktatásban ügyködő kollegákat.


Miért nem lehet szépen meghalni, MDF? 3

Ahogy azt sejteni lehetett, az MDF bedobta a törölközőt, nemcsak Szombathelyen, hanem a hírek szerint Budapesten is.

A kudarcért nem magukat okolják, hanem másokat.

Szombathelyen Szabó Gábor azt mondta, hogy a kopogtatócédulás rendőrségi ügy tett keresztbe a gyűjtésnek, a fővárosban pedig – Makay Zsolt pártelnök szerint – a választási törvény “léptette vissza önhatalmúlag a jobbközép pártot”.

Budapesten, a 2 milliós városban kb. 28 ezer kopogtatócédulát kellett volna összeszedniük, Szombathelyen nem tudom mennyit, max. pár ezret.

Nem ment.

Persze nem azért nem ment, amire a politikusok hivatkoznak.

Azért nem ment, mert nemcsak hogy igény nincs egy ilyen (milyen?) pártra, amely sem országos, sem helyi kérdésekben soha nem volt képes valami konzekvens véleményt képviselni, hanem azért is, mert ilyen párt már elég régóta sincs.

Választói igényt még csak-csak lehet gerjeszteni valami ügyes politikai marketinggel, terméket azonban nem lehet varázsolni.

Még ezzel sincs semmi baj, semmi sem tarthat örökké, miért pont egy politikai párt lenne kivétel. Ennyi volt benne, mondhatni.

De azért a vég talán nem mindegy. Azaz egy rendszerváltó pártnak miért nem lehet tisztességesen, szépen, stílusosan meghalni. Nem lett volna olyan nehéz, kapásból eszembe jut vagy négy-öt verzió, ahogy le lehetett volna zárni ezt a történetet.

Most meg mindenki leginkább erre emlékszik:


Megasztár 5 7

Megnéztem este a TV2-n a Megasztár-válogatást. Hogy Friderikusz meg Eszenyi dönti el, hogy ki a tuti, arról már nem érdemes beszélni és sírdogálni, arról sem, hogy néhány ember hülyét csinál magából egy ország előtt. Joguk van hozzá.

A legszomorúbb az, hogy tehetségek jelentkeznek ebbe a műsorba. Pontosabban az az indíték a szomorú, amikor valaki a Megasztárban a látja zenei kibontakozásának lehetőségét.

Nem tudom eldönteni, igazuk van-e, de mégis eldöntöm, hogy nincs.

Mintha valaki írói kibontakozásának lehetőségét PR-cikkek szakmányban való legyártásában látná.

És itt nem arra van szó, hogy a mai zene nem olyan jó, mint a korábbi, hanem valami nagyobb lélegzetű eltévelyedésről, ami először csak kivételnek tűnt, most pedig szinte szabály lett.

Viszont minél nagyobb tömegű az eltévelyedés, a látszat és valóság ellentéte, annál nagyobb az esélye, hogy lesz valamiféle tömegigény a változtatásra.

Igaz, ennek egyelőre nyomát sem látni.

Ha viszont lesz, nagy hullámokat fog csapni, talán akkorát, mint a hippik korában.

Mai jövendölésemet ezennel itt lezárom.