Az utóbbi napokban fiammal visszanéztem a Keresztapa mind a három részét. Már arra sem emlékeztem, hogy láttam-e őket mind, vagy csak a regényt olvastam.

Már az első résznél élveztem történetmesélésnek ezt a kényelmes tempóját, meg az egészet, ahogy van.

A sztorit, a karaktereket, az idősíkok váltakozását és mindazt a mögöttest, amit Maria Puzo, az író, és Francis Ford Coppola belehabart ebbe a műbe.

Az első részt a múlt hét végén, a másodikat péntek este, a harmadikat szombat este néztük végig.

És most motoszkál a fejemben az egész. Mint minden nagy műnek, ennek is sokrétegű az érzelmi és a gondolati üzenete.

Meg kell érni egy bizonyos kort, meg kell, hogy karcoljon mélyebben az élet, le kell számolnunk magunkban bizonyos illúziókat ahhoz, hogy a film alsóbb rétegeibe is eljussunk.

Ajánlom mindenkinek meg- vagy visszanézésre.