Ahogy azt sejteni lehetett, az MDF bedobta a törölközőt, nemcsak Szombathelyen, hanem a hírek szerint Budapesten is.

A kudarcért nem magukat okolják, hanem másokat.

Szombathelyen Szabó Gábor azt mondta, hogy a kopogtatócédulás rendőrségi ügy tett keresztbe a gyűjtésnek, a fővárosban pedig – Makay Zsolt pártelnök szerint – a választási törvény “léptette vissza önhatalmúlag a jobbközép pártot”.

Budapesten, a 2 milliós városban kb. 28 ezer kopogtatócédulát kellett volna összeszedniük, Szombathelyen nem tudom mennyit, max. pár ezret.

Nem ment.

Persze nem azért nem ment, amire a politikusok hivatkoznak.

Azért nem ment, mert nemcsak hogy igény nincs egy ilyen (milyen?) pártra, amely sem országos, sem helyi kérdésekben soha nem volt képes valami konzekvens véleményt képviselni, hanem azért is, mert ilyen párt már elég régóta sincs.

Választói igényt még csak-csak lehet gerjeszteni valami ügyes politikai marketinggel, terméket azonban nem lehet varázsolni.

Még ezzel sincs semmi baj, semmi sem tarthat örökké, miért pont egy politikai párt lenne kivétel. Ennyi volt benne, mondhatni.

De azért a vég talán nem mindegy. Azaz egy rendszerváltó pártnak miért nem lehet tisztességesen, szépen, stílusosan meghalni. Nem lett volna olyan nehéz, kapásból eszembe jut vagy négy-öt verzió, ahogy le lehetett volna zárni ezt a történetet.

Most meg mindenki leginkább erre emlékszik: