Élénken emlékszem arra a kissé görbe szombathelyi estére, amikor a társaság több férfitagja is azon tűnődött a bor felett, hogy elmúlt 40, és hogy akkor most mi van.

„Nem irigyellek benneteket” – mondtam, miközben szememben huncut mosoly bujkált, és magamban elégedetten nyugtáztam, hogy nekem addig még van pár jó évem.

Már-már szinte hihetetlen (sic!), hogy milyen gyorsan elillant az a közel egy évtized, hogy közben mennyi minden történt, és hogy szinte semmi sem.

És hogy idősebb vagyok immár azoknál a férfiaknál, akik ott az asztal körül olyan idősnek látszottak.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvasom: „Barack Obama szerdán ünnepli 49. születésnapját”.

Nem irigylem a fickót, mivelhogy nekem addig még van pár jó évem.

Soha nem értettem, hogy az államnak miért jó az úgynevezett PPP-konstrukció, amelynek az a lényege, hogy sokkal többet fizetünk valami olyasmiért, amire nincs pénzünk és olyan nagyon szükségünk sincs rá..

Most felülvizsgálják az összest.

Nem örülök, nem bánkódom, csak kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a folytatás.

Az előzményeket nagyjából ki tudtam következtetni.

Valami fogyasztó módszer hirdetése a Thököly utca egyik kirakatában.

Nyelvileg figyelemre méltó a “ma-már szinte hihetetlen ár” kifejezés, amiben duplán van benne, hogy jó, jó, de azért még hihető.