„Elindult a tisztogatás” – így szól a hétvégi Népszabadság vezércikkének címe, amelyben az újságíró (Szabó Brigitta) arról számol be, hogy „elkezdődött az államigazgatás megtisztítása”, a közigazgatási minisztériumban csütörtökön vagy ötvenen álldogáltak a folyosókon, hogy átvegyék a felmondólevelüket. A cikk szerint korábban egy egész titkárságot bocsátottak el, egy megszólaló pedig azt mondja, a miniszterelnöki hivatalnak legalább 70 százalékát rúgják ki.

A munkanélkülivé vált hivatalnokok többsége nem vezető beosztású, eddig jórészt politikától függetlenül dolgoztak, nem extra bérekért, és most próbálnak állást találni, de nagyon nem könnyű – olvasom.

Normál viszonyok között mindez élénk érdeklődést, és homlokráncolást vagy akár felháborodást válthatna ki a közvéleményben, csakhogy az elmúlt évek némileg átrendezték a viszonypontokat.

A baloldali kormány áldásos tevékenysége során sikerült annyi embert megsértenie, felháborítania, kiakasztania, ellehetetlenítenie, tönkretennie, hülyére vennie, hogy a többséget iszonyúan nem érdekli, hogy most éppen mi történik a minisztériumi dolgozókkal. Jobb esetben a vállát vonja, rosszabb esetben azt mondja: nekik legalább volt 8 jó évük. Akkor is azt mondja, ha tudja, ez rossz válasz.

Sokan és sokáig fizetjük még a számlákat.