Persze, meleg van meg minden, nem túlságosan nagy öröm visszabiciklizni délután a szerkesztőségbe az ott felejtett szemüvegért, de azért annyi energiám még maradt, hogy újfent rácsodálkozzam arra rítusra, amellyel a magyar ember újra és újra rácsodálkozik arra, hogy hazájában télen hideg van, nyáron meleg.

Mintha csak 10 millió ember summantotta volna el alsó tagozatban azt az órát, ahol a tanár néni aláhúzatta mindenkivel a könyvben a kontinentális éghajlat jellemzőit, mely szerint ezeken a helyeken a klíma már ilyen szélsőségekre is hajlamos: a nyár forró, száraz. a tél hideg, csapadékos.

Régen is volt nyár, csak nem azt mondták, hogy hőségriadó van, hanem hogy „kurva meleg van ma”, télen meg, amikor 3 centis hó esett, akkor nem állt le a vonatközlekedés, a kormány nem számolta össze a vérkészleteket, hanem ellapátolták a havat, a gyerekre meg adtak egy plusz pulóvert.

Teccettünk volna egy kicsit északra, délre, valamerre másfele letelepedni úgy ezer éve.