Kérném tisztelettel, én tényleg próbálok optimista lenni, nem azt nézni, hogy a pohár félig üres, hanem hogy félig teli, és elhinni, hogy amennyire jó ez nekünk, meg különben is, ennél rosszabb helyek is vannak világon, igaz, hogy egyre kevesebb, de akkor is.

Szóval egészen biztos, hogy csak a véletlen műve, nem szabadna messzemenő következtetéseket levonni belőle, ha meg igen, akkor meg nem azt, amire az ember először gondol. Mindenestre a minap este megnéztem egy hosszabb reklámblokkot az egyik kereskedelmi tévén. A 12 reklám közül kettő viszonylag normális volt (mobiltelefon meg valami tisztítószer), kettő hitelt reklámozott (egyik uzsora). A maradék nyolc gyógyszert.

„A kormány azt is vizsgálja, hogy a kieső bevételeket milyen módon tudja ellensúlyozni” – reagált arra a hírre a Szollár Domokos kormányszóvivő, hogy az Alkotmánybíróság úgy elmeszelte a vagyonadós pénzbehajtást reformokat, mint a pinty.

Számítások szerint 60-70 milliárd forintról van szó.

Nos, szerintem úgy lehetne pótolni a kieső részt, hogy szólni kellene a barátoknak és üzlettársaknak, hogy nézzenek körül otthon a kamrában, spájzban, dunctosüvegekben és párnák alatt, nem keveredte-e oda véletlenül a magyar költségvetésből (kórházakból, iskolákból, óvodákból, művelődési házakból, könyvtárakból stb.) hiányzó aprópénzek.

Szerintem meglenne, még az is lehet, több, mint a szóban forgó vagyonadós aprópénz.