Szombathely egyik ismert középiskolája. A nagy esemény előtt 10 perccel előtt érek oda, áttörök a virágok, kiskosztümök és jersey öltönyök hadán, viszonylag jó helyet találok a fotózáshoz.

Aztán megszólal a csengő, jönnek az ünnepeltek. Ének helyett dünnyögnek valamit, ballagás helyett inkább csámborognak az udvaron, szomorúság helyett inkább csak egykedvűnek tűnnek. Jobb esetben búval béleltnek, mint az ország. (Más szava is van rá a köznyelvnek.)

Nem csoda, hogy mindezek a körülmények annyira frusztrálják a fényképezőt, hogy úgy dönt, kicsit inkább megdöglik, de ezt nem örökíti meg. És igaza van.