Néhány évvel ezelőtt egy görbe estéről jöttünk haza, nagyjából hajnali akárhányóra lehetett. Történetesen másnap lomtalanítás volt. A Malom utcában az egyik szeméthegy oldalában megláttam egy háromkerekű bringát. Biztos lelkesen és örömmel szolgálta a gyerekeket korábban, nem szép dolog így elbánni vele – villant át az agyamon, aztán alakuló tervekkel a fejemben a hónom alá csaptam a szerkezetet.

Egy rövid pihenés következett ezután a járgány történetében, majd átalakításon ment keresztül. Az ülés helyébe eltávolítható palló és deszkadarab került, így a házigép (amely később egy internetes bejegyzés ihletésére a rekutya nevet kapta a keresztségben) tökéletesen alkalmas lett kisebb terhek udvari fuvarozására.

A rekutya speciális működési területe a leander. Minden ősszel segít a tekintélyes méretű és súlyú virágok garázs végébe való juttatásában, illetve az onnan való tavaszi visszavándorlásban.

Szerintem szép feladat.

Ha akkor nem járok arra, szegény pára egész más életutat fut be.