Még egyszer Esterházy
Tudom, hogy minden blogolvasó irodalmi bejegyzésekre vágyik, én meg vagyok olyan kőszívű, hogy csak ritkán adagolom az ilyesmit.
De most ünnepi pillanat van (új kormány stb.), amely arra sarkall, hogy újfent közétek vessek magvas műélvezeti gondolatokat.
Például azt, hogy az Esterházy-könyv, a Semmi művészet után lendületből belekaptam Vámos Miklós Utazások Erotikában című (dedikált!) regényébe.
És hát néhány (mondjuk: egy) oldal elolvasása után nagyjából az az érzés fogott el, mint amikor három pohár után elfogy a minőségi bor és az embernek be kell érnie valami kommersszel. Amit persze lenyel, mert meg akar szédülni, de az ízét mégiscsak az előbbihez viszonyítja.
Nem mintha Esterházy-t kétkedés nélkül a mai magyar regény atyaistenének tartanám, csak hát tud írni a bácsi. Nagyon tud. Igaz, Vámos Miklós meg tud témát választani. Szép szaftosat. De azért nem lesz könnyű fordítani, mert nem a szaft megléte a döntő, hanem annak íze.