„A Fidesz szerint kevés a vírusellenes gyógyszer, az MSZP szerint van elegendő” (Idézet egy mai MTI hírből)

Szombathely egyik ismert középiskolája. A nagy esemény előtt 10 perccel előtt érek oda, áttörök a virágok, kiskosztümök és jersey öltönyök hadán, viszonylag jó helyet találok a fotózáshoz.

Aztán megszólal a csengő, jönnek az ünnepeltek. Ének helyett dünnyögnek valamit, ballagás helyett inkább csámborognak az udvaron, szomorúság helyett inkább csak egykedvűnek tűnnek. Jobb esetben búval béleltnek, mint az ország. (Más szava is van rá a köznyelvnek.)

Nem csoda, hogy mindezek a körülmények annyira frusztrálják a fényképezőt, hogy úgy dönt, kicsit inkább megdöglik, de ezt nem örökíti meg. És igaza van.

Néhány évvel ezelőtt egy görbe estéről jöttünk haza, nagyjából hajnali akárhányóra lehetett. Történetesen másnap lomtalanítás volt. A Malom utcában az egyik szeméthegy oldalában megláttam egy háromkerekű bringát. Biztos lelkesen és örömmel szolgálta a gyerekeket korábban, nem szép dolog így elbánni vele – villant át az agyamon, aztán alakuló tervekkel a fejemben a hónom alá csaptam a szerkezetet.

Egy rövid pihenés következett ezután a járgány történetében, majd átalakításon ment keresztül. Az ülés helyébe eltávolítható palló és deszkadarab került, így a házigép (amely később egy internetes bejegyzés ihletésére a rekutya nevet kapta a keresztségben) tökéletesen alkalmas lett kisebb terhek udvari fuvarozására.

A rekutya speciális működési területe a leander. Minden ősszel segít a tekintélyes méretű és súlyú virágok garázs végébe való juttatásában, illetve az onnan való tavaszi visszavándorlásban.

Szerintem szép feladat.

Ha akkor nem járok arra, szegény pára egész más életutat fut be.

Hétvégén be volt dobva a postaládámba az állítólag megújult (vagy megújulás előtt álló?) VN egy példánya. Nem foglalkoznék vele, a nagy megújulással sem, nem mintha nem lenne hírértéke a még mindig kvázi monopolhelyzetben levő sajtótermékről alkotott véleménynek, csak ha nincs különösebb indok rá, a napszámos íróember nem szívesen ír a másikról. Én legalábbis. Valahogy nem túl elegáns.

De most kikívánkozik belőlem.

A főszerkesztőnek ugyanis sikerül az alábbi mondatot tető alá hoznia: „A bulvármédiát és az online médiát nem érdekli az egyszerű emberek sorsa.”

A Vas Népe persze úgy és oda pozícionálja magát a módfelett ingataggá vált piacon, ahogy neki jólesik, de attól egy ilyen megfogalmazás még felettébb karcos. És tényleg nem azért, mert mellre szívom, mi valóban nem törjük összes magunkat ezen a téren, de egészen biztos, hogy internetes oldalak ezrei foglalkoznak „egyszerű emberekkel”, ha egyáltalán van értelme ennek a szóösszetételnek, amúgy meg mi van az „egyszerű emberek” százezreinek blogjaival, fórumjaival, Bonbonkirálylánnyal vagy Vikidál Gyulával. Meg úgy egyáltalán.

Szóval nem egy szerencsés mondat, hogy finomak legyünk. A Vas Népe írásait sem lehet egyetlen tőmondattal jellemezni, van közöttünk sok korrekt, komoly munka, sok összecsapott férc, jól megírt és rosszul megírt, és még vagy százféle. Főszerkesztői glosszában is olvastunk már kiválót ott. Na ez nem olyan.

Amit azért sejteni lehetett, az megérkezett. Az ingyenes internetes „földi” telefon (Skype) után megérkezett az ingyenes mobil verziója is.

Valószínűleg eltart egy darabig, amíg elterjed, meg amíg az emberek hozzászoknak a gondolathoz (még a PC-s Skype-ot sem használják ki teljesen), de várhatóan ez lesz a jövő. Nem mondom, hogy elég ennyi a mennyországhoz, de legalább nem a mobilra megy mondjuk a magán és céges bevételek jelentős hányada.

Valaki feltalálhatná az ingyengázt és benzint is.

A cikket itt tudjátok elolvasni.

Ötezer forintért akarok tankolni kedvenc kutamnál, mert nagyjából ennyi pénz van nálam. A kút pénzszámlálója 5001 forintnál áll meg. Bemegyek, nyújtom az ötezrest, de a srác azt mondja, hogy nem elég. Merthogy ez így 5005 forint. Morgok valamit a kerekítésről, de mivel sietek, nem nagyon erőltetem a dolgot. Csak nem esik jól.

Az alábbi képet a szombathelyi Walder Alajos utcában képszítetem. Tiszta sor. Van, hogy az emberenek éppen ott van dolga.

Mai találós kérdés: hol a fenében van ez az utca?

Szépen vagyunk. A kormányfőváltással történelmi események zajlanak az országban, osztán mi meg egyetlen bejegyzéssel vagy hozzászólással sem vagyunk rajta a dolgokon.

Pedig kreatív, zseniális, előre mutató programról van szó, amit egy nagyformátumú (A/1) politikus igyekszik megvalósítani.

(Lásd: még egy kicsit kell kibírni, és akkor beérnek a reformok. Stb.)

Ma hazafelé láttam egy autót, elment mellettem, a vezetőről meg először azt hittem, hogy valaki, akivel már évek óta nem találkoztam. Aztán kiderült, hogy mégsem ő.

Aztán néhány utcával odébb megint elment mellettem egy autó. Rám dudált, integetett, vigyorgott. Az volt, akire már az első találkozásnál gondoltam.