„Egészen pokolinak tűnő előrejelzések érkeznek” – értékelte a helyzetet kormányfőnk, aki ezek szerint átsíelte, átkorcsolyázta vagy átnetudommicsinálta az utóbbi 3-4 hónapot. Ha időközben veszi a fáradtságot, és kinyitja mondjuk a HVG-t, a Figyelőt, a Világgazdaságot vagy akár a Tolnai Népújságot, akkor azért nagyjából képben lenne a fiú. Ezek szerint nem tette – az, hogy nem mond igazat, fel sem merül bennem -, és most kezd aggódni, majd hűséges segítőivel átírni a két hete érvényben levő magyar költségvetést. Nyilván profi munka lesz ez is.

Én meg azt mondom, ne dobálódzunk feleslegesen az olyan riasztó jelzőkkel, mint a „pokoli”. Inkább vegyünk könnyedén, mosolyogva, kacagva az akadályokat. Például itt a szerkesztőségben „Morn” kollegával közel egy órán keresztül azon nyihogtunk, hogy magyar vezető politikusok neveit soroltuk, majd mindegyik után szép hosszú helyet hagytunk a hozzájuk fűződő élményeknek és az ebből fakadó vigyorgásnak. Arra a következtetésre jutottunk, hogy egész olyan, mintha a Disney-figurákat kevernénk az Üvegtigris világával. Meg kellene filmesíteni. Höhö.