Bloggerek és hozzászólók!

Péntek éjféltől vasárnap estig kampánycsend van. Ez nem könnyen értelmezhető az internetes portáloknál, meg értelme sem sok, de ha már van, legyünk jogkövetők, és maradjunk annyiban, hogy a fent jelzett intervallumban kerüljük a kerülendő témákat.

Ha ilyen jellegű hozzászólás jön a posztokhoz, akkor azt a fájdalomtól megtört szívvel, de kéretik törölni.

Danke:

-ja-

Megérkezett az első füsti fecske és vele együtt más vonuló, vagy az országon csak átvonuló madarak is: az Alföldön láttak bíbiceket, aranyliléket, pajzsoscankókat és mezei pacsirtákat is – közölte a Magyar Madártani Egyesület (MME).

Itt a jó hír folytatása.

Ahogy egy korábbi posztomban már nyavajogtam róla, meglehetősen sűrűre sikeredett a múlt hét.

Így vasárnap reggel jó ötletlek tűnt, hogy a felgyülemlett szellemi feszültséget és általános elhasználtság-érzetet egy kiadós futással hatástalanítsam. El is futottam az Oladi dombra, majd onnan Csótóhoz, majd onnan az Emlékműhöz, majd onnan tovább.

Úgy 12 kilométer körül lehetetett.

Nem sok persze, de arra elég, hogy most már izomlázam is legyen.

Megvan a kalapácsom!

Legalábbis azt hiszem, hogy azt találtam meg, amit ma reggel elveszettnek hittem.

Life is great.

Egy pindurkát hosszú és fárasztó volt az elmúlt hét, kampánnyal, Orbán Viktorral, közgyűléssel, költözéssel és egyebekkel. A hétvégére annyira lefáradtam, hogy először a Quimby-koncert helyett választottam az itthoni két pohár whiskyt, majd másnap lemondtam a szombat délutánra tervezett ausztriai építőipari kiállítási beszámolót. Egyszerűen aludnom kellett délután, hétvégén amúgy is szeretek még az átlagosnál is jobban átmenni mediterránba.

Szombat este így a Katan nevű társasjátékot játszottunk, ami karácsonykor érkezett a házba, és azóta viszonylagos rendszerességgel előkerül. A játék a telepesekről szól, lényege, hogy minél gyorsabban kell egy fejlett, virágzó kis kolóniát összehozni. Amúgy semmi elektronika, és ez a tulajdonság már jó régóta megfelelő csáberővel bír számomra. Természetesen van benne szerepe a szerencsének, de a játék arra is jó, hogy megmutassa az emberben rejtőző stratégát. Második lettem, és nem először.

Legalábbis amiről tudnak. 130 kilogramm.

Innen.

Új mobilom van, mert a régi csak kölcsönben volt nálam. Igaz, a néhány éves társbérlet során egész jó egymáshoz szoktunk. Arany színe volt, annyira randa, hogy csak szeretni lehetett. Nem sokszor használtam, mert valahogy nem állt rá a kezem és az agyam, mindig is idegesített, hogy 200-szor kell benyomni rajta a gombokat, hogy történjen rajta valami. Az SMS külön katasztrófa, 2-3 havonta írtam egyet-egyet.

Szóval T-Mobil iroda. Mondom, milyen kellene, mármint hogy milyen két funkciót tudjon, a többi 10 000 nem érdekel. Eladó mondja, nem tudja így megmondani. Mivel a honlapon funkciók alapján nem lehet keresni, otthon végig kell nézni egy vagonnyit, amiből szóba jöhet kettő.

Vissza az irodába. Érzem, hogy folyamatosan elbeszélünk egymás mellett, ami kifejezéseket ő használ, meg amit én, az két nagyon más világ. A „készülékcsere” szó kibogozásával három percet töltünk, majd 13 percet a kép és hangformátumok megvitatásával. Nem részletezném, de nem nagyon találjuk a közös nevezőt

Végül több mint 4 ezer forintért az eladó megvetet egy kábelt, mondván ez marha speciális, csak ezzel lehet hozzákötni a mobilt a számítógéphez, ha már mindenáron ragaszkodok ehhez a furcsa ötlethez.

Fájó szívvel megveszem a kábelt. Ma fiam megnézi, mondja, hogy totál szabvány (sima mini USB ), ráadásul az 1700 forintért vett kártyaleolvasómhoz a múltkor ingyen adtak egyet. Itt dobálódik az asztalon.

Mint a borosok és a sörösök.

Az Európai Bizottság rekordösszegű bírságot, 899 millió eurót rótt ki a szoftveróriásra, mert az továbbra is visszaélt monopolhelyzetével – írja a Figyelőnet.

Biztos jogos, mint ahogy az is biztos, hogy a szoftvercég nem feltétlenül szorul rá a védelmemre, ami ráadásul nem is őszinte.

De azért halkan megjegyzem. Az európaiak jobban tennék, ha a büntetés és a bürokratikus bizottságosdi helyett mondjuk megpróbálnának összeütni egy működőképes operációs rendszert. És akkor nem lenne monopolhelyzet.

Onnan jutott eszembe, hogy itt egy cikk magyarul a Riga motor történetéről. Meg egy dögös reklám is.

Nekem egyébként ilyen soha nem volt, volt viszont egy Verhovinám. Nem mindig okozott maradéktalan örömet, ezt be kell vallani.