Egyszerre bonyolult és egyszerre roppant egyszerű az emberi lélek. Itt van például a melegítőnadrághoz fűződő amblivalens viszonyom. Amikor kétévente véletlenül úgy alakul, hogy utcán viselem, több mint kellemetlenül érzem magam, nem mintha érdekelne, hogy ki mit gondol rólam, hanem csak úgy. Kínos és kerülendő.

Megint más a helyzet otthon. A helyzet az, hogy itthon is 90 százalékban farmerban és normál utcai ruhában feszítek a monitor előtt, ám amikor adódik a ritka ziccer, meglehetősen jó szívvel bújok bele egy szürke vagy fekete melegítőalsóba. Most például egy Umbro márkájúba. Nem nagyon dicsekszem vele, és kéretik nem nagydobra verni az imidzsrontásomat, de a kőkemény igazság az, hogy ezek az órák piros betűs ünnepnek számítanak a hétköznapok szürke tengerében.

http://www.polldaddy.com/poll.swf