Valaki állt egy kőhíd magasán,
És a kezében volt egy kis virág,
Ősszel termett, ugaron nőtt virág,
És a szívében volt egy álom,
S a vándor szólt:
“Mit érek véle, ha valóra váltom?

Ez álomnak itt nincs otthona, háza –
És ez a virág túlon-túl fehér:
Az élet neki rút, s törékeny váza.

Ez az álom
Se másnak, se nekem ne fájjon,
Ne hulljon erre senki könnye
És hervadó szirmához mi sem érjen,
Még egy imakönyv se!

/Reményik/

Szép kép!
Szép vers! :))

Szeretettel mindenkinek erre a szép őszre:

A veranda hüvös már
vadszöllőlomb vörös már.

Fanyar bor az asztalon
Lelkünkben az unalom.

Megtörött a bor szine
mint a haldoklók szeme.

Iszunk apró kortyokat
hallgatunk rá nagyokat.

Nézzük a vén telkeket
a vetkőző kerteket.

Aki maradt, bús levél,
fázik mind és fáj és fél.

Fázik mind és fél és fáj
valami rossz vándort vár.

Jön a vándor mogorván
köpönyegét vonszolván.

Köpönyege föllege
betakarja az eget.

Lehellete csunya szél
akit ér az meg nem él.

Jaj levelek, hol bujjunk?
Mit csináljunk, lehullunk.

:-)))

Devecsery László:
ŐSZÜLŐ

Kopott árnyékok, megtépett csöndek.
Vadludak odafönn. Sietős ék-alak.
Puskaropogás-halál.
Levelek zuhannak.
Karodba dőlve, aranyszín őszre,
hull a korai tél a mezőre…

Mondtam már, hogy az ősz a kedvenc évszakom?