Hideg októbervégi este, mindenki fázósan és kissé unottan húzza össze a kabátját az 56-osok terén a város október 23-i protokoll ünnepségén. Érdeklődő alig, az emberek tévét néznek otthon vagy legyintenek az egészre.
A téren zajlik a koszorúzás, mindenféle létező és kvázi politikai párt és szervezet teszi lesz koszorúját a jól bevált forgatókönyv szerint. Már csak a szombathelyi strucckedvelők egyesülete hiányzik a sorból. (Elnézést, ha tényleg van ilyen.)
Vége van ceremóniának, az emberek rossz- és egykedvűen húzzák összébb magukon a kabátot, sokaknak még visszavan a városházi program is. Nem irigylem őket.
Mindenki néma csendben indul el a térről, köztük én is, amikor meghallok valami nagyon halk zenét. Keresem a forrást és megtalálom. A tér sarkában a képen látható férfi áll, magányosan tartja a zászlót. Kezében pöttömnyi magnó, melyből alig hallhatóan szól a Kárpátia „Neveket akarok hallani” száma. Az ünneplők tudomást sem vesznek az életképről. Én is sietek haza, átfagytam alaposan a vékony bőrzakóban.
Lehetne mindez szimbólum is.
Ideteszem a dal videóját. Nem mintha tetszene, de így együtt talán összeáll valamivé.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=WYLwj-MjR1E&hl=en&fs=1]
Nekem nagyon jól összeállt. Sőt a dal is meglepően jó volt. Igaz, én nem is vok ávóscsemete, aki viccelődött az apámmal, hogy a beszédében mennyit fenyegette őket.
A pesti hivatalos “ünnepség” meg a nagy, puszta térrel, ezernyi fogdmeggel, egy igazi, tőröl metszett kisdiktatúra képét mutatta. Szerintem kár is megtartani, hiszen tudjuk, hogy utálattal csinálják. Ezért nem ment itt sem senki a hivatalos ünnepségre. A bach huszár siratja Kossuth Lajost? A bűn az csak bűn marad.