Szóval kérném tisztelettel. Az elmúlt napokban volt némi forgalomkorlátozás a blogolásom útvonalán, de már javában zajlanak a helyreállítási munkálatok. Ennek eredményeként mindjárt itt az első húszas lista, amely bár magáért beszél, azért némi magyarázat dukál hozzá. Nem arról van szó, hogy ezek lennének a legjobb magyar regények. Egyrészt mert eleve nincsenek ilyenek, másodszor, mert mi sem állt távolabb tőlem, mint az objektivitás. Itt tehát az a 20 mű található, melyek vagy irodalmi értékük, mondanivalójuk vagy egyéb körülmények miatt az átlagosnál nagyobb hatással volt rám. Egyébként nem is volt olyan könnyű összeszedni őket, mert tartottam magam az elvhez, hogy egy szerzőtől csak egyetlen könyvet válogassak be. A gyermekkönyveken nem meglepődni!

Cseres Tibor: Hideg napok
Déry Tibor: G. A. úr X-ben.
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Fejes Endre: Rozsdatemető
Fekete István: Téli berek
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Grecsó Krisztián: Tánciskola
Háy János: Xanadu
Jókai Mór: Az arany ember
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem.
Kassák Lajos: Egy ember élete
Kiss Dénes: Kányadombi indiánok
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Ottlik Géza: Iskola a határon
Pohárnok Jenő: A verhetetlen tizenegy
Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó
Spiró György: Fogság
Szilágyi István: Hollóidő
Vámos Miklós: Apák könyve
Závada Pál: Milota

Lehet, jó ember volt. Lehet, sokat tett Szombathelyért. Nem tudom. Akik tudják, azok között annyira nem vagyok ismerős. Szóval aki úgy döntött, hogy emléktábla jár Gonda Györgynek, biztos kétcekkernyi okot tudna, felsorolni, hogy miért. „A megye kiemelkedő közéleti vezetője és jeles kultúrapártolója volt” – írja például a városi tévé beszámolója.

Még az is lehet, én vagyok az egyetlen ünneprontó, akinek a kultúrapártoláson kívül egy másik korszak is eszébe jut a névről, ráadásul össze is kapcsolja a kettőt. És nem érzi jól magát. Mert ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Kezdünk vészesen felejteni. Vagy éppen újra feleleveníteni.

A Wikipédia Gonda Györgyről

Tapasztalataim alapján határozottan állítom, hogy nem ezen múlik a boldogságom, de mégis érdekelne: Lehet még kevertet kapni?

Korábban lehetett. Határozottan emlékszem.

Szombaton ez a kép fogadott a bejárati ajtónál. És én azt hiszem, most telt be a pohár. Valahogy nem vágyom rá, hogy kéthetenként hátizsákkal kell a szelektívbe szállítani az egykaptafa reklámújságokat, amiket az ember ki sem nyit. És még csak begyújtani sem lehet velük (kivétel a Lidl, mert az jól ég).

Szóval döntés született: a postaládára ki lesz írva, hogy reklámújsággal kíméljenek. Kíváncsi leszek, mi lesz a hozadéka.

Valamikor a múlt század utolsó éveiben találtam egy könyvesboltban azt a kötetet, amely Ady, Ratnóti és József Attila költészetéből ad válogatást. Akkor olyan hangulatom volt, hogy megvettem. Most olyan hangulatom van, hogy közzétegyem a könyv hátsó borítóját.

Nem tudom, lehet-e kapni a kedvenc áruházamban valami jó kis gazdaságos helyesírási szótárt, ám az biztos, hogy az illetékesek nem nagyon forgatnak ilyesmit. Különben nem nyomtatták volna ki sok százezer példányban úgy a katalógust, hogy abban a saját nevük rosszul toldalékolt alakja látható. Ez mégiscsak szép teljesítmény.

Csak a rend kedvéért: Tesco-ban helyett Tescóban lenne a helyes.

Amint a mellékelt ábra mutatja, a Batmenek száma meghaladja a Jokerek számát. Azaz a jó legyőzi a gonoszt. Legalábbis matematikailag.

Mindez megnyugtató és teljesen rendben van. Tőletek csak azt kérdezem, hogy szerintetetek a jó és a gonosz műanyagszimbólumai mit keresnek ekkora létszámban a konyhánkban, azon belül is a mikrohullámú sütőben.

Egy darabig azért eltartott, amíg (nagyjából) rájöttem, ki és mit akar ezzel a minden ízében profi és naprakész szórólappal. A másik oldala üres.

Figyelem, figyelem!

Szeptember 13-án (szombat) 14 órakor főzőverseny veszi kezdetét a Múzeumfaluban, amelyen indul az ALON csapata is.

Minden érdeklődőt várunk.