Csak szórakoztam a fényképezőmmel szombaton, de ha már csináltam, kirakom.

A zenekar az FM Zero.

Jó, persze, nem könnyű, meg bosszantó is, de azért ez, kedveskéim, túlzás:

„A TÁRKI társadalomkutatással foglalkozó intézet felmérésében részt vevő 19 európai ország 34 ezer emberének 10 fokú skálán kellett megjelölnie, hogy mennyire érzi boldognak magát. A megkérdezett ezerötszáz magyar átlagban 6,4 pontot adott a kérdésre, mellyel jóval az európai átlag (7,21) alatt végzett, és a harmadik legboldogtalanabb európai népnek bizonyult.”

Részletek itt.

Az utóbbi néhány hónapban járványszerűen elszaporodtak azok a PR- és sajtóanyagok, melyek PDF-formátumban érkeznek a szerkesztőség elektronikus postaládájába.

Szépnek szépek, csak mivel gyakorlatilag képfájlokról van szó, szerkesztésük leginkább a szívás kategóriájába esik. Bár egy kis paranoia mindig jelen van, de azért azt mégsem hisszük, hogy ez lenne a cél.

Tehát, kedves PR-munkatársak, innen üzenünk, hogyha azt szeretnék, hogy a sajtóanyag minél gyorsabban és könnyebben beszerkeszthető legyen az internetre, akkor ne a – leginkább nyomtatásra kitalált – PDF-formátumot küldjék, hanem az azt megelőző állapotot, például a word-öt vagy még jobb, a txt kiterjesztést.

Aki olvassa, adja tovább, mindenkinek danke.

A boldog család titka, hogy apeszről lecsúszott a nadrág.

“Az együttműködés lényege, hogy a Fórum átadja az országos lista minden harmadik helyét, valamint a 19 megyei és a fővárosi listák közül nyolcban a listavezetői pozíciót az egykori MSZP-s politikus, Schmuck Andor által menedzselt szervezet embereinek. Ez azt jelenti, hogy az országos listán a két legfontosabb MDF-es – 2006-ban Dávid Ibolya és Herényi Károly volt – után rögtön egy, a párt által még nem is ismert Tisztelet Társaságá-s következik majd”. További érdekes részletek itt.

Valaki, ha ezt megmagyarázná, hálás lennék, mert én buta fejjel össze-vissza kombinálok.

Annál is jobb lenne a magyarázat, mert a párt honlapja nem ad eligazítást ez ügyben. Valahogy nem tartják fontosnak. A normális Magyarországért.

Tudom, hogy szimbolikus meg minden, de azért abban van valami végtelenül röhejes, elkeserítő, hogy egy leszakadó, recesszióközeli gazdasággal, korrupcióval, kormányválsággal, szétvert oktatással és egészségüggyel, öregedő és fogyatkozó népességgel rendelkező ország számára látszólag azt a legfontosabb, hogy három bomberdzsekis vesz-e koncertjegyet estére.

Néhány nappal ezelőtt arra biztattam az illetékeseket, hogy szedjék össze magukat, és csábítsák a Nordsee éttermet Magyarországra.

Nos, úgy látszik blogomat a legfelsőbb szinten is olvassák, amin persze nincs semmi csodálkozni való, az viszont, hogy ennyire kedvemben próbálnak járni, már elgondolkodtató.

A Mennedzsment Fórum ugyanis ma arról ír, hogy Magyarországon is terjeszkedni kíván a német Nordsee haléttermi hálózat.

Van súlya a blogomnak, no.