És valahogy úgy érzem, hogy ehhez az egész moslékhoz nekem semmi közöm nincs, mint ahogy a parlamentben szónokló figuráknak sincs semmi közük hozzám. Nem tudom, kik ők, és mit képviselnek, de hogy engem nem nagyon, az biztos. Vagy csak kiválóan álcázzák. Mert innen az íróasztalomtól bizony kurvára úgy tűnik, hogy ezek az urak és hölgyek, fényévnyi távolságra keveredtek a valóságtól, a képviselői demokráciától, az egyetlen dolog, ami szemük előtt lebeg, az a masszív és egynemű saját érdek.

Évekkel ezelőtt beleragadtak valamibe, ott taposnak a – mondjuk finoman – mocsárban, de minden mozgás csak azt eredményezi, hogy mélyebbre süllyedjenek benne. És miközben sülylednek, magukkal rántanak mindent és mindenkit.

Annyira magába fordult az idő, hogy én már azon sem csodálkoznék, ha Magyarország új miniszterelnöke mondjuk Losonczy Pál lenne.