„Az egyik diák mobiltelefonján rögzítette, ahogy osztálytársa a fizikatanárt inzultálja. A fiú rugdosta, lökdöste az idős pedagógust, és hallani azt is, hogy az osztály többi tagja közben nevet ezen, és senki sem siet a tanár segítségére. Később előkerült egy vascső is, a diák azt lóbálta a fizika tanár szeme előtt. Közben a diákok le-föl járkáltak a teremben, mindezt óra alatt”

Innen.

Jó, persze, általában kettőn áll a vásár, meg nem is erről a vascsöves dologról van szó, hanem úgy általában a tanári pálya mélyrepüléséről. Arról, hogy az illetékesek hagyták lezülleni és szétesni az egészet, mert a rövidtávú érdekek mindig előrébb voltak, és a tanárok meg voltak olyan lúzerek, hogy hagyták, hogy rongylabdát játszanak velük. És most ez van: vascsövezés. A sűrűje egyébként ezután jön, mert ezt nem olyan könnyű visszacsinálni, főleg nem úgy, hogy erre a legminimálisabb szándék sincs.

Nagyjából ezért hagytam ott a közoktatást anno, pedig tényleg szerettem, az általánost is, meg a középiskolát is, és talán nem is én voltam a legrosszabb tanár.

Kicsit sajnálom, hogy így alakult, de most már mindegy, tanítson helyettem a Hiller Pityu.