Egy pindurkát hosszú és fárasztó volt az elmúlt hét, kampánnyal, Orbán Viktorral, közgyűléssel, költözéssel és egyebekkel. A hétvégére annyira lefáradtam, hogy először a Quimby-koncert helyett választottam az itthoni két pohár whiskyt, majd másnap lemondtam a szombat délutánra tervezett ausztriai építőipari kiállítási beszámolót. Egyszerűen aludnom kellett délután, hétvégén amúgy is szeretek még az átlagosnál is jobban átmenni mediterránba.

Szombat este így a Katan nevű társasjátékot játszottunk, ami karácsonykor érkezett a házba, és azóta viszonylagos rendszerességgel előkerül. A játék a telepesekről szól, lényege, hogy minél gyorsabban kell egy fejlett, virágzó kis kolóniát összehozni. Amúgy semmi elektronika, és ez a tulajdonság már jó régóta megfelelő csáberővel bír számomra. Természetesen van benne szerepe a szerencsének, de a játék arra is jó, hogy megmutassa az emberben rejtőző stratégát. Második lettem, és nem először.

Legalábbis amiről tudnak. 130 kilogramm.

Innen.