Azért tudtak a régiek valamit:

“Dionüszosz az ég és a föld szerelméből született. Atyja Zeusz, szülőanyja pedig egy halandó, akit Szemelének hívtak. A szép ifjú, midőn fölserdült, iszonyú összeesküvés áldozata lett: féltékeny titánok tépték szét a testét. Athéné istennő csak megkésve értesült a szörnyű tettről, az ifjú szerteszét szórt tagjait így már nem tudta egybegyűjteni, de szívét meglelte, és e lüktető darabból sarjadt az első szőlőtőke”.

„Mámorosabb historikusok már úgy kanyarították a történetet, hogy Noé az özönvíz után sétára indult, és a botjával egy-egy kutya, macska, oroszlán és disznó tetemét érintette. Azután leszúrta az állatok vérével átitatott botját, amely kihajtott és bogyókat hozott. A termésből bor lett, amitől kapatossá vált Noé. Akik látták, úgy emlékeznek, hogy az első kupától olyan lett, mint a kutya. A másodiktól, mint a macska, a harmadiktól, mint az oroszlán. A negyediktől meg olyan, mint a disznó”.

(Kaiser Ottó – Dlusztus Imre: A szép magyar bor)

Azt hiszem, ma este nekem is nyitnom kell valamit. Hogy kivásson belőlem a három napja bennem levő szütyögő-kórság.