Mivel tévét gyakorlatilag nem nézek, moziba meg sokkal kevesebbet járok, mint korábban, alaposan megritkultak a valódi filmélményeim. Hogy ez mekkora hiba, arra döbbentett rá ma este egy ütött-kopott könyvtári videó: Emir Kustorica: Cigányok ideje (Dom Za Vesanje). Hú, mekkora film ez! Persze, jó az Underground, meg a vicces a Macskajaj, és annak rendje és módja szerint megvettem a jegyet egy-két éve a Savaria Kamarába Az élet egy csodára, de azért a Cigányok ideje a valódi tízpontos. Úgy van benne minden ebben a történetben, ahogy a nagykönyben meg van írva. És miközben beleragaszt a székbe a film, az a valami iszonyúan felkavarja a lélekben az ott egyre vastagabb rétegben leülepedő iszapot.