Holnap délelőtt útra kelek, és visszazökkenek a dolgos hétköznapokba, amelyek mellesleg itt is elég dolgosak voltak, zárjavítással, vízkőoldással, ilyesmivel. Baumax rúlez.

Cikket egyedül a szoborparkról tervezek, mert később a fényképezés technikai és feledékenységi okok miatt kútba esett.

Annyit hozzáteszek, hogy akit érdekel az ilyesmi, érdemes betérnie a Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjába, ahol egy alapos kiállítás van a pénzről, mindenféle interaktív izékkel. Belépő sincs.

A Magyar Nemzeti Bank nagyon ki van glancolva belülről, de azon kevés helyek egyike, ahol az ember rábólint: igen, erre nem baj, hogy költöttek.

Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpont

Ha ez így megy, egyszerűbb lenne, ha a folyószámlámról havi rendszerességgel leemelne e rendőrség egy bizonyos összeget.

Éppen hogy rendeztem a a Somogy megyei ámokfutásom számláját (akkor 61 kilométerrel száguldoztam egy falu kivezető útján), és most ismét lebuktam, és ismét jussoltam egy 5000 forintos csekket.

A szituáció némileg hasonló volt, annyi különbséggel, hogy most egy budai hegyekben kanyargó út végén állt a rendőrautó, ott osztogatták a csekket, mindenkinek, aki nem vette észre az átmenő forgalom tilos táblát valahol az árokparton. Én sem vettem, és a családból senki, a rendőr – aki udvarias volt – annyit elismert, hogy nem az én hibám.

Miért van az, hogy megint keserű a szájíz? Mert bontottam egy Holstent.

Amúgy Budapest okés, azt hiszem, tudnék itt élni.