Emberi számítás szerint ez az utolsó bejelentkezésem a blogon a Balatone Fesztiválról.

Délutánig standoltunk, utána alvással gyúrtunk az estére, ami most kezdődik. A nap erősen leszálló ágban van, miközben itt a sajtósátorban ezeket a sorokat ütögetem az Ububtu Linux által tuningolt gépbe.

A mai nap Dorinát és a hasonló kaliberű matinékat hagytuk ki, ki a fene van ébren délután 4kor. Valszeg így is van kikalkulálva.

Valmiért irgalmatlan mennyiségű biztonsági őrzi a nyugalmunk, szerintem a nagyszínpados Zanzibár (félmatiné) kiegyezett volna annyi nézővel, amennyi sárgapólós jön-megy itt.

Meglepő fordulat, hogy kezdünk odaszokni a DeWalt Színpadhoz, egyrészt mert van a közelben a korrekt és kevésbé látogatott sörmérő, másrészt a zúzós gitárzenékben – amiket otthon még véletlenül sem hallgatok – nem lehet csalódni, az ember azt kapja, amire számít.

A nagyszínpadon 22.30-as kezdetű Tankcsapda-koncerttel fejeződik be a fesztivál, a kisebb színpadokon hajnalig megy a buli.

A 30Y jó volt, mint mindig, és nemsokára jön a Color Star, ami hasonlóan kiszámítható színvonalon szokta elővezetni magát.

Pár szám erejéig belenéztünk a szombathelyi Strong Deformity unplugged koncertjébe is, a nézők között próbáltam ismerősöket keresni, de sikeretelenül.

Még pár sört lecsúsztatunk, aztán úgyis kialakul.

Vasárnap délután érkezem haza.