Nőm hetek óta hajt, hogy nem jó kerti slag vége, nem lehet vele öntözni, a konyhából kell vödörszám kicígelni a vizet a kertbe, csináljak már valamit.

Mindenekelőtt helyzetfelmérést végeztem, és megállapítottam, hogy a fém önzőfejnek annyi, letörött róla az adagolófej, amelyet csak egy vékony kis lópikula tartott.

Így hát ma reggel hajnali 10 órakor irány a piac melletti Gazda Áruház. Ide mindig szívesen jövök, pedig a szocializmus leheletével, mérsékelt választékával, kékköpenyes eladóival közel sem tekinthető a fogyasztói társadalom Mekkájának. Ugyanakkor viszont olyan dolgokat árulnak, amire valóban szüksége van az embernek: kalapács, postaláda, zsírosbödön. Fiammal forgattuk is csodálattal egy jó darabig a tárgyakat, mígnem rátaláltunk az öntözőfejre: szakasztott olyan, mint a régi, amit öt évvel ezelőtt vettem itt a Gazdában, talán az ár is változatlan: 540 Ft. Tetszik a kínálat állandósága is.

Hazaérve nagy elégetetten, boldogan és büszkén mindjárt neki is álltam beüzemelni a vásárfiát. Mivel a kézzel való ráhúzás után még szivárgott a tömítésnél, besegítettem a franciakulccsal is. A rásegítés során aztán sikerült letörnöm az adagolófejet, pontosabban azt a vékony lópikulát, ami tartja. Illetve tartotta. És ami az elsőt is.

Megnyugtató, hogy a Gazdában még van belőle bőven.