Nekem tőlük a koraiak jönnek be, az albumok már kevésbé, sőt többnyire egyáltalán nem. Mondjuk ezekhez még vedd hozzá a Gilingalangot és feltétlen jár a fejbólintás. (Személyes vonatkozás: a Sötét van-t rávettem egy válogatáscédére utolsó számnak, amit még tavaly Szombathely – részemről – legszebbnek tartott hangú nője kapott…)

Persze, ezek mind szubjektív dolgok. Mint például az is, hogy annyi idegesítő tré zene jön a kereskedelmi rádiókból, hogy kétszeresen kell örülni kell mindennek, ami közel áll a szívhez. Mert hát ez a lényeg. Számomra.

Jut eszembe, ezt is odaadtam, hallgasd meg nappal és hangosan és a rokonok se legyenek a közelben: Godspeed You Black Emperor! – Static. Nálam épp ez megy fejhallgatón! Nem líra, nem költészet és nem is magyar, de én nagyon élvezem.

Hallgatom folyamatosan az anyagot. Nagyon jó zenék vannak rajta.

A Petőfi most a Rajzszöggel középre címűt nyomatja, szinte mindennap. Először azt hittem, hogy a Lovasi Kiscsillaga. 🙂 A szövegek, a hangfekvés szinte teljesen azonosítható a Kispállal. Ettől függetlenül jó, kicsit “egészséges amatőr” szaga van. :))

Igen, a Kispál-hatás letagadhatatlan, de ez szinte valamennyi magyart alt. zenekarnál így van. Mindannyian Lovasi pólója alól jönnek ki. No és persze az sem lehetetlen, hogy a városnak van olyan hangulata, ahol az ember agyába illyen életérzés tódul. Én már csak tudom, ugye.