Ez pedig Kate Moss, a korosodó (33) szupermodell lába, amikor éppen nem fotózáson tesz-vesz, hanem a Glastonbury zenei fesztiválra siet.
További részletek itt.
Erről meg az jut eszembe, hogy úgy 15 évvel ezelőtt még nagyon hittem benne, hogy egyszer én is eljutok a Glastonbury fesztiválra. Már nem vagyok benne biztos.
www.glastonburyfestivals.co.uk
A népszerű rendező beugrott egy kóstolóra egy hollywoodi szusi étterembe. A nyers hal mellé más is keveredett az étlapra.
Ettől a Jackie Brown még az egyik kedvenc filmem.
Innen
“Zoltán Erika bevallotta, hogy a hálószobában is gyakran ölt jelmezeket, hogy elcsábítsa férjét. A Dr. Bubó musicalban magára öltött nyusziruha különösen nagy hatással van urára.”
Részletek itt.
“Számoljanak el a pártpénzekkel. Minden párt többet költött a kampányra, mint ami járt neki. Éppen ezért feltehető, hogy olyan forrásokból érkezett a pártokhoz a pénz, ami az alvilághoz köthető.
A gazdasági maffia tolja a pártok szekerét. Honnan is lenne ennyi pénz különben? A politikusok magánvagyona miből kezdett el gyarapodni?”
“Nem szeretném, ha politikai pártok felcsimpaszkodnának az ügyre, a személyes tragédiámra, már csak azért sem, mert az MDF-nek és a Fidesznek jelentős szerepe van abban, hogy a Pallag László-féle olajbizottság munkáját ellehetetlenítették. Nem adták meg a segítséget ahhoz, hogy a bizottság kiderítse, milyen kapcsolatrendszer állt a rendszerváltás utáni legnagyobb bűncselekménysorozat mögött”.
Kármán Irén blogja
Hogy mennyire fontos, hogy Vas megyei polgármesterek, önkormányzati képviselők utazzanak új székesfővárosunkba, Brüsszelbe, azon lehet vitatkozni. Tényként annyit tudunk, amennyit a megyei napilap tudósítója közöl az útról a lap mai számának 5. oldalán „Negyven óra buszozás” címmel.
A meglehetősen sajátságos fókuszú írás számos részlete mindenképpen figyelemre méltó.
Megtudhatjuk belőle, hogy a Vas megyei nobilitások brüsszeli buszos kalandjai során „a legnagyobb szám azonban az volt, amikor egy mobil, megállást tiltó táblát voltunk kénytelenek áthelyezni annak érdekében, hogy a busz meg tudjon állni.”
A legjobb – a szakközepes osztálykirándulások hangulatára emlékeztető események – azonban a második éjszakán zajlottak.
„Második éjszaka történt az újabb kaland. A társaság egy része már jócskán éjfél után elhatározta, hogy a szállodában szerenádot ad a hölgykoszorú néhány tagjának. Az emeletet azonban elvétették. Eggyel följebb kötöttek ki, s itt további polgármestereket mozgósítottak, így végül tízen voltak a hat személyes liftben, amely ezt meg is elégelte, önállósította magát, s végül a mínusz második szinten állt meg. Az ajtó azonban nem nyílt ki, a riasztócsengő nem működött, s hiába hívták azt a telefonszámot is, amelyik ki volt írva a liftben. Miután a kabinban tízen szorongtak – volt aki pizsamában -, a levegő egyre fogyott. Nagy nehezen aztán sikerült némi rést nyitni, elhárítva ezzel a fulladásveszélyt. A megoldást végül az jelentette, hogy felhívták egyik kollégájukat, aki lement intézkedni a portára, s egy óra múlva meg is érkezett a szabadító szerelő.”
Csak nagyon halkan súgom, hogy remélhetőleg ez a lifteskalandos út nem közpénzen ment.
Megverték az oknyomozó újságírót
A történetet gondolom ismeritek. Érdekesek a cikk utáni hozzászólások. Amúgy iszonyúan meg lennék lepve, ha nem úgy fejeződne be ez a történet is, mint a többi. Az ügyet néhány év múlva lezárják ismeretlen tettessel.
Nőm hetek óta hajt, hogy nem jó kerti slag vége, nem lehet vele öntözni, a konyhából kell vödörszám kicígelni a vizet a kertbe, csináljak már valamit.
Mindenekelőtt helyzetfelmérést végeztem, és megállapítottam, hogy a fém önzőfejnek annyi, letörött róla az adagolófej, amelyet csak egy vékony kis lópikula tartott.
Így hát ma reggel hajnali 10 órakor irány a piac melletti Gazda Áruház. Ide mindig szívesen jövök, pedig a szocializmus leheletével, mérsékelt választékával, kékköpenyes eladóival közel sem tekinthető a fogyasztói társadalom Mekkájának. Ugyanakkor viszont olyan dolgokat árulnak, amire valóban szüksége van az embernek: kalapács, postaláda, zsírosbödön. Fiammal forgattuk is csodálattal egy jó darabig a tárgyakat, mígnem rátaláltunk az öntözőfejre: szakasztott olyan, mint a régi, amit öt évvel ezelőtt vettem itt a Gazdában, talán az ár is változatlan: 540 Ft. Tetszik a kínálat állandósága is.
Hazaérve nagy elégetetten, boldogan és büszkén mindjárt neki is álltam beüzemelni a vásárfiát. Mivel a kézzel való ráhúzás után még szivárgott a tömítésnél, besegítettem a franciakulccsal is. A rásegítés során aztán sikerült letörnöm az adagolófejet, pontosabban azt a vékony lópikulát, ami tartja. Illetve tartotta. És ami az elsőt is.
Megnyugtató, hogy a Gazdában még van belőle bőven.
A TV2 mai híradója egy YouTube-anyaggal indult a tegnap esti viharról. Lehetne persze hosszan elemezni ezt a tényt, de magárt beszél. És továbbra sem értem, hogy miért folyik a diskurzus nagy hévvel a digitális televíziózásról. Kit érdekel? Hol lesz már az egész mai rendszer addigra? Jaj, de nem érzik az illetékesek, hogy mi jön itt igazán.
Steiner Kristóf, a Viva tv műsorvezetője Paris Hilton Egy örökösnő vallomásai című könyvéről:
Elsőre talán vérlázítónak tűnik a párhuzam, de veszem a bátorságot, hogy kijelentsem: Buddha és Paris Hilton sokban hasonlítanak egymásra. Buddha hercegi családba született, és mindene megvolt, amiről egy ember csak álmodhat. Csakúgy, mint Parisnek, aki örökösnőnek született a világ egyik leggazdagabb családjába. Azonban hiába a mesés vagyon és a hírnév, mindketten többet akartak, és – mindketten a maguk módján – elkezdték keresni az emberi lét igazi értelmét.
Csakúgy, mint Buddhának az aszkézis, Parisnek is voltak túlkapásai, minta hírhedt házivideó, ám később mindketten rájöttek: igazán sokat akkor ér az életük, ha átadják a tudást, amit szereztek. Buddha tanítása és Paris könyve egy és ugyanaz: kulcs, ami megnyitja az utat a helyes ösvényhez.
Beismerem, mindig is úgy gondoltam, sokkal több van ebben az „ostoba, tehetségtelen, szőke cicamicában”, mint amennyit azt az erkölcs és a kultúra ádáz védelmezői feltételeznek. így történhetett, hogy mikor ezt a könyvet vallásos áhítattal emeltem le egy londoni könyvesbolt polcáról, azonnal tudtam: le kell fordítanom. Azoknak, akik zsigerből gyűlölik Őt; azoknak, akik imádják – és azoknak, akik nem tudnak mit kezdeni Vele.
Boldog és büszke vagyok, hogy most Magyarország is kézbe veheti az új évezred Bibliáját.
Az Egy örökösnő vallomásai több, mint háromszáz színes képpel mutatja be a világ legismertebb milliárdosának sajátos, egyedülálló világnézetét. A könyv Amerikában a New York Times bestseller-listájának élén debütált, mostanra pedig Miss Hilton tűsarkakon tipegő lábai előtt hever az egész világ. Ahogy Naomi Cambell a kifutók fekete párduca fogalmaz: „Paris fiatal, gyönyörű lány, egészen különleges stílusérzékkel. Ő és én egyformák vagyunk abban, ami a világon leginkább számít: elfogadjuk, értékeljük és szeretjük önmagunkat, így aztán az egész világ imád minket.”
Szörnyülködjünk bátran, csóváljuk a fejünket értetlenül, és mérhetetlen intellektuális fölénnyel lapozgassuk a pink színű oldalakat, de titokban azért merüljünk el a talmi csillás hivalkodó bájában. Ha így teszünk, a sorok között olvasva valódi kincsekre lelhetünk. A mondás néha fordítva igaz: az is lehet arany, ami nem fénylik.
(Forrás: A Könyvklub 2007/3 száma)
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök levélben azt javasolta Sólyom László köztársasági elnöknek, hogy tüntesse ki Horn Gyulát 75. születésnapja alkalmából, a külügyminiszterként és a miniszterelnökként az ország érdekében végzett tevékenységéért.
Folytatás