Móricz Simon (Népszabadság) lett az év fotóriportere a jubileumi 25. Magyar Sajtófotó Pályázaton. Súlyos képek “Megszűnő vasútvonalak” címmel.

Itt az egész sorozat.

Itt pedig a verseny komplett galériája.

Változik az ember. Eddig például mindig azt gondoltam, és ezt a véleményemet ráadásul többször írásba is foglaltam balgán, hogy a zsibvásárokat mondjuk ki kellene tessékelni a kulturális intézményeinkből. Hamu a fejre! Az elmúlt héten egy szórólapon láttam, hogy 599 forintért ampermérőt lehet venni az MMIK-ban. Ki tud ennek ellenállni?

Pénteken így elmentem a ígéret boltjába, amit méltatlanul az intézmény egyik hátsó szegletébe száműztek. Megvettem a cuccot, amire évek óta vágytam, mi több, vettem egy távirányítót is (699 forint), mivel Videoton tévénkhez kb. egy éve nincs ilyen. Magam is meglepődtem, látván az ampermérő faszán működik, és a távirányító is majdnem, a hangot csont nélkül állítja le-fel, és a csatornák felét (négyből kettőt) is pöcre váltja.

Én voltam hülye, amikor plusz háromszáz forintért elemet vettem az ampermérőbe, nem gondolva bele, hogy ennyi pénzért van benne gyárilag. Pedig de! Az élet szép. És vásárt, még több vásárt minden közintézménybe!

Első alkalommal jelent meg nyilvánosan Britney Spears, mióta kicsekkelt a rehabról. Nagyon szolíd volt szerencsére, így csak keveset kell írnom róla. Először rész vett egy hip-hop táncórán (sikerült meglepnie a teremben levő 30 másik embert, de a tanár szerint nagyon jól csinálta), aztán békésen bevacsizott egy szusi-bárban. Fél tizenkettőkor búcsút intett a fotósoknak és hazament. Hálistennek.

Mielőtt Harle megkérdezné: a fején paróka volt.

Innen.

De azért lefőzök egy jó erős kávét most.

A hónap elején már untattalak benneteket az okmányirodás időfoglalásommal, íme a történet folytatása, afféle hepiend.

Az adott időpontra megjelentem az irodában, és a megadott ablaknál a megadott időben szólították a számomat. Tényleg minden gyorsan és flottul ment, eltekintve attól, hogy a 4000 forint befizetése a hajdani blokkrendszerrel működő kocsmákat (például a Moszkva téri Trombitást) idézi, ahol először a pénztárhoz kellett menni, majd a blokkal visszamenni a pulthoz a kevertért.

Az okmányiroda is ilyen, egy papírral odaküldenek a házipénztárhoz, ahol le kell tenni a pénzt, ők pedig egy A/4es másik papírt vonalzó mellett három darabra szabnak, ezek közül egyik a „blokk”, amivel vissza kell menni az ablakhoz. Tudom, lehetne rosszabb is, de azért ez a bankkártyák és a milliárdokból fejlesztett e-közigazgatás korában elég kőkorszaki megoldásnak tűnik.

A fénykép színvonala persze Kékfény-kompatíbilis, ha meglesz a jogsim, lehet felrakom, ha merem. Merthogy jogsi még nincs, majd 1-1,5 hét múlva. Egy A/4-es print van, hogy vezethetek. Viszont 15 perc alatt lefutott az egész.

A közpénzből – nem is kicsiből – fenntartott MTV honlapjának ajánlata.

Hihetetlen! – Tanga és cicifix nélkül maradt hölgyek

Figyelemre méltó a cikk illusztrációja, a tartalom és a forma egysége is.

A cikk alatt további linkajánlók találhatók. Közszolgálatilag.

A korábbi nagysikerű játék folytatása:

Na vajon ez hol?