Jung 1958-ban ezt írja a Jézus-jelenségről:

„Róma mindent elnyomó hatalma, amelyet az isteni Caesar testesített meg, akkoriban olyan világot teremtett, amely megfosztott önálló életformájától és szellemi függetlenségétől nemcsak megszámlálhatatlan egyedet, hanem egész népeket is. Hasonló veszély fenyegeti a mai egyént és kulturális közösségeket is; az eltömegesedés veszélye. Ezért máris sok helyütt vitatkoznak Krisztus újbóli megjelenésének lehetőségéről és reménységéről, még egy olyan látomásos hír is szárnyra kelt, amely a megváltásra várást fejezi ki. Ma természetesen olyan formában lép fel, amely semmi módon nem hasonlítható össze a múlttal, hanem a technika korának szülötte. Ez pediglen az UFO-jelenség világszerte elterjedt hiedelme.”

Nos, az UFO-hit azóta sem kapott szárnyra, de ha behelyettesítjük mással, mondjuk az iszlámmal, akkor egész szépen kijön az egyenlet.

Jung egyébként nem váltotta be a hozzá fűződő – nem túl vérmes – reményeimet. Azt hittem, ő más lesz, mint a többi pszichológus. De nem, a misztikumával együtt éppen olyan unalmas. Mennyivel többet mond el a világról Spiró György Fogság című regénye, a Závada Pál-könyvek, a Csapdlecsacsi film vagy akár a Led Zeppelin. Azért ők, mert őket hallgattam az este.