Ma már csak ilyen kötözködő kedvemben vagyok. Délelőtt a postaládámban egy szombathelyi termékbemutatóra invitáló szórólap volt. Ebből itt egy részlet, amely ajándékként egy borotvával kecsegtet.
Méghozzá “tölthető akkumlátorral”. Az hagyján, hogy az akkumulátort nem így írják, de a “tölthető” jelző már különösen érdekes. Tud-e valaki olyan akkumulátorról, amely nem tölthető?
Örvendetes, hogy Szombathelyen is működik már a szelektált hulladékgyűjtés. Már csak azért is, mert ma egy szatyor üres üveget vittem vissza a Smatch-be. Néhány évvel ezelőtt még 80 %-át visszavették volna újratölteni. Most egyet sem.
Így szépen beszórtam a bolt előtti szelektáltba, ahol nagy csörömpöléssel összetörtek.
Most majd elcígelik, válogatják, olvasztják, újraöntik, kiviszik a gyárba, hogy olyan üvegek legyenek, mint amilyenek leadtam volna egészben a kisablakon.
Mégis megkegyelmezek, és kaptok Britney-képet. (Mert jók voltatok.)
A kép most készült a hölgyről, miután kipihente magát egy fürdőhelyen, és mikor annyira nem készült fel a fotózásra. Az előbbi nem látszik rajta, az utóbbi igen. Ilyenre mondják a képzőművészek, hogy hiperrealista alkotás.
Tudom, hogy most már jó lenne kikeverednem ebből a Britney-ügyből, de már nem vagyok a helyzet ura, az események sodornak magukkal.
Pamela Anderson-hír is volt, de aztán ez fontosabbnak nézett ki. Különös tekintettel a női olvasókra.