Egy-két enervált és feledhető fiatalkori próbálkozástól eltekintve a nappalimban vagy az olvasólámpám alatt töltöm az év utolsó éjszakáját és első hajnalát, bosszankodva az utcai durrogásokon, ami meghülyíti a macskát. Biztos perverzió, de nekem nem okoz örömet, ha a hatalom egy évben egyszer megengedi, hogy egy rakás pénz adjak ki bizbaszokra, amikkel szemetelni lehet, vagy éles zajokat kelteni az utcában vagy az ablakon kihajolva a télbe.
Az sem különösen vonz, hogy vadidegenek társaságában töltsek el órákat, olyan témákról beszélgetve, amelyek számomra teljesen érdektelenek, és ha iszom, még inkább annak tűnnek. A beszélgetőtársakról nem is beszélve.
Közeli ismerősökkel persze élvezetes egy-egy görbe este, csak akkor meg miért pont december 31-re időzítsem ezt a programot, amikor az utcán ugye durrogtatnak és minden normális vendéglátóhely tömve. Egyszerűbb, ha a hajnalig tartó beszélgetéseket januárra, júliusra, novemberre vagy akármikorra ütemezem – december 31. kivételével.
Az általában jó dolog, ha az emberre ráköszön a hajnal, de hadd én mondjam meg a helyszínt, az időt és a szereplőket.
Nekem a buli bármikor jöhet, ha épp szilveszterkor, az se problema. De ha nincs, az se. Mert ki a jó élet akarja az új évet kialvatlanul, szédülten kezdeni. Az egész szilveszter meg újév, kicsit túl van misztifikálva, egyik nap jön a másik után, nincs jelentősége a december 31-nek és a január elsejének, kivéve, hogy új noteszt kezdünk és át kell másolni a telefonszámokat, ami meglehetősen strapás. Meg öregebbek leszünk, most nem mondom menyiből lépünk mennyibe. A szilveszteri lájtos, kutyák, macskák mikropockok ellen elkövetett terorcselekményeknek az az értelme, hogy elriasszuk az ártó szellemeket, de szerintem egy normális háztartásban a peszgősdugó eldurrantása… Read more »