Fürdés a Bellow-folyóban



Nem tudom, vannak-e véletlenek, és igazából soha nem tartottam fontosnak, hogy erre a kérdésre igen vagy nem az igaz válasz. Annak ellenére, hogy ebből az egyszerű tudásból messzemenő következtetéseket lehetne levonni.

Mindenesetre a tavalyi könyvtári könyvvásáron zsákmányoltam egy Saul Below-regényt.

Az Augie March kalandjaiért boldogan kifizettem a 100 vagy 200 kemény forintot, hogy másnap aztán üzenjenek a könyvtárból, hogy jó lenne, ha visszamennék, mert csak az első kötetet vittem el. És az árban benne van a második is, ami később valószínűleg hiányozni fog. Örömmel mentem vissza.

A regényt éppen most olvasom, valahol az első rész közepén járok.

Annyiban hasonló Theodore Dreiser Amerika tragédiájához, hogy ez is és az is egy-egy alulról jött amerikai fiúnak az élettel való küzdelmének a vaskos nagyregénybe öntése, de amíg Dreiser stílusáról a hegynek felfelé történő, kissé izzadságszagú biciklizés jutott eszembe, addig Bellow történetmesélése olyan, mint gyermekként a nagyfolyóban való fürdőzésem dunaföldvári szabadstrandon, ahol minden belemártózásnál körbeölelt és vitt magával a víz.

Mivel esténként már általában kutyafáradt vagyok, és különben is minimum két-három könyvet olvasok egyszerre, ezek a Bellow-folyóba történő mártózások általában csak rövid ideig tartanak; viszont így sokáig okoznak majd örömet.

Jó, jó, kérdezhetnétek, de hogyan jön ide az elején emlegetett véletlen.

Mondom.

Ma délután elsántikáltam a könyvtárba, ahol két napja volt a szokásos könyvvásár, amit idén lecsúsztam, egyszerűen nem volt rá időm aznap délután. Viszont még ma is volt ott egy kis doboz, azzal a néhány tucat maradványkönyvvel, amiket nem akart megvenni senki, még 100 forintért, egy félgombóc fagyi áráért sem.

Amikor belenéztem az árvakönyvek dobozába, azonnal feltűnt egy keménykötéses, lila-fekete könyv. És hoppá, a fogás egy újabb Saul Bellow-regény, a Herzog (1964).

Azt mondja róla Abádi Nagy Zoltán Mai amerikai regénykalauza (melyet egykori kedves kollegáimtól kaptam, mer’ ugye a papírkönyveknek nemcsak anyaguk, de személyes történetük is van), hogy „óriási kritikai és közönségsiker” volt, egy éven belül 17 kiadást ért meg keménykötésben.

Ezzel meg is van az egyik húsvéti ajándékom.

És olvassatok mindennap!



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés